Ugyan kinek nem szegezték még ezt az egyszerűnek tűnő kérdést? Válaszadási módszertan helyett inkább próbáljuk végig az összeset, amit ajánlani szoktak!

Sokaknak olyan titkolt terveik vannak, mint a rendőröket vagy a tűzoltókat hallgatni, és ráismertek a megoldásnak vélt eszközre, míg másokat a kíváncsiság motivál, vagy épp a távolság hajt. Az alapvető kompetenciák kipuhatolása után bizony sokszor kell választ adni a bonyolultnak tűnő, ám egy kezdő számára valójában elég könnyen megválaszolható kérdésre.

A legjobb antenna az, amelyik a legtöbb problémádat megoldja. Ez az egyszerűnek tűnő mondás a rendelkezésre álló hely, a telepítés környezete, lokális zavarok, tápvonal lehetősége, és eleve a használt frekvencia függvénye. Épp ezért antennákat mindig csak valamely felvetésre adott válaszuk alapján hasonlítunk össze, összképet véve nem állítható sorrend. Korábban én is méretük miatt nyújtott kompromisszumuk tekintetében vethettem csak össze két teljesen eltérő típusú antennát, a G5RV és egy T2FD rövidített változatát szubjektív szempontrendszer mentén.

Az, aki egy SDR-t vagy talán egy kicsit komolyabb hagyományos rádiót kapcsol be, már túl van azon, hogy koaxiális kábel meg frekvencia, de még elég távol a mélyebb ismeretekhez ahhoz, hogy könnyű legyen az egésztől elrettenteni. Nem akarja, hogy hangzatos szakszavakkal bárki is meggyőzze szakmai fölényéről, egyszerűen csak megoldást akar egy megismert, igényként megfogalmazott koncepció mentén, ami során ha újabb dolgokkal találkozik és azokra összefüggéseiben ismer rá elmondhatja, hogy magáévá tette némi ismeretanyagot, magyarul tanult. Ha a lelkes kérdezőt önnön ismereteink hangoztatásával sikerül meggyőzni, hogy az ehhez minimálisan deklarált ismeretanyag meghaladja az érdeklődését vagy képességeit, akkor bizony új hobbi után néz.

Egy megvásárolt vagy előszedett rádió mellett az első ilyen vízvávalsztó témakör az antenna kérdése, amit a legtöbben zsigerből azonnal túltolnak. A megoldás pedig nagyon is egyszerű, mint a rádiózás szinte összes témakörében, itt is elég úgy tálalni a választ, hogy az érdeklődő eldönthesse, mennyit akar belőle megérteni. Ezért szeretnék most egyszerűen válaszolni arra a kérdésre, hogy mégis mi a legjobb antenna?

Tapasztalataim szerint sokszor SDR mellett merül fel a kérdés az ultrarövidhullámú tartományok pásztázásakor, ám aki komolyabban veszi a rádiózást és megfogalmazódik benne a jó antenna iránti igény már rövidhullámra szeretne valami hatásosabbat felhúzni.

Alapvetően azt kell kitalálni, hogy milyen sávokon szeretnénk hallgatózni. Egy általános SDR mellé a felsőbb, VHF és UHF tartományban egyszerű a kérdés, végy egy minél nagyobb kétsávos antennát és minden téren sokkal többet érsz vele, mint akármilyen antennakölteménnyel vagy aktívantennával. Itt megjegyezném, hogy a szkennerekhez és SDR-ekhez előszeretettel ajánlgatott ágas-bogas discone csupán vételhez teljesen felesleges, sőt, esztelen pénzkidobás, egy egyszerű Diamond X-30 vagy X-50 is többet ér bárhol 80 és 500 mega között. Rövidhullámon már huzalantennát kell készíteni, ez viszont nagyon is egyszerű és meghálálja magát.

Magasabb frekvenciákon

Az ultrarövidhullámú – méteres, centiméteres hullámhosszúságú – tartomány felosztása sajátos, könnyen kiismerhető világot jelent: 80 és 108 MHz között műsorszóró adók, 108 és 136 között jellemzően repülők, e felett meteorológiai műholdak, majd 144 és 146 között rádióamatőrök, 174 MHz-ig pedig a különböző szolgálatok sávrészei alkotják a VHF sávot.

Az érdemi rádióadások a felsőbb, UHF tartományban 380 és 390 mega körül a Tetrák jellegzetes zümmögésével kezdődik, 430 és 440 MHz között amatőrökkel, 446 MHz-en a bárki számára használható PMR rádiókkal folytatódik, majd e fölött nagyjából 468 megáig a szolgáltatók frekvenciáival zárul.

Persze ezeken belül is számos felosztás található: vannak sávrészek, ahol távvezérlő adók, telemetriaadók üzemelnek, de az egyes rendeltetések is tovább tagozódnak, például a rádióamatőr sávrészben van külön távíró, szimplex vagy átjátszó szegmens is. Ezek ismerete idővel kialakul, az ember tudni fogja, hogy hol mire lehet számítani vagy mely sávrészeket érdemes inkább kihagyni a keresésből.

Alapvetően URH-n taxisok, buszosok, repülők, futárok, biztonsági őrök no és persze a teszkóban is kapható filléres, 8 csatornás adóvevők garmadája hallható, csupa olyan ember, akinek az övén fityeg a kézirádió. A sávokra használható antenna egy fél- de legfeljebb kétméteres botszerű valami lesz, aminél a telepítési magasság dominál. Ezt egyszerűbb készen megvenni, mint házilag megcsinálni, főleg kezdőként.

Egy általános SDR-rel rendelkező kezdő megfigyelőnek azt javaslom, a készülékbe csavarozható teleszkópos antenna helyett vegyen egy 2m/70cm sávra gyártott (kétsávos) körsugárzót – mondjuk az előzőekben említett Diamond egyikét vagy nagyobbat, tegye minél magasabbra, majd egy készre szereltetett koaxkábellel dugja össze a vevőjével. Ha a panellakás emeleti szobájában van is az antenna, megelevenedik a sávrész.

Hosszabb hullámhosszokon

A jellemzően 30 MHz-ig terjedő rövidhullámú, méteres hullámhosszúságú tartományt már nem annyira a sávrészek vagy a szolgálatok jellege, mint hullámhossz szerint érdemes taglalni. Ez azért van, mert különböző napszakban más és más az egyes sávok terjedési sajátossága, az áthidalható távolság, miközben minden sávnak megvan a maga sajátos felosztása is.

Az RH sávokról azt kell tudni, hogy itt nem találsz futárokat, biztonsági őröket sem taxisokat, ez a nagyobb távolságok és komolyabb berendezések világa. A tartományt 5-10 sávrészre érdemes osztani

Az itt használt antenna is eredendően más, megnő a szükséges méret, és kevésbé dominál a boltban készen kapható megoldás. A tengeralattjárók kommunikációjától a világ távoli műsorszóró adóin át a rádióamatőr forgalmazásig számos izgalmas dolgot rejt a rövidhullámú világ, azonban nem elég megvenni egy pálcát, és összedugdosni a kábel egymásba való csatlakozóit a rádióval. Sőt, a telepítés sem annyi, hogy a csőre felteszed a bilincset, egy kicsit több törődést igényel.

A legegyszerűbb megoldás egy hosszú-hosszú drótot beledugni az antenna csatlakozójába. A szakirodalom az ilyet LW antennaként (Long Wire – hosszú drót) emlegeti és valamilyen szinten ez is megoldást jelent, hiszen jönnek is vele a nagyjelű állomások, elsősorban a rövidhullámú műsorszóró adók. A gond általában több vele, mint amennyi jó tulajdonságának lehet örülni, de hát hirtelen felindulásból ez is megteszi a rövidhullámú tartományban. Csinálunk majd jobbat.

Az antennák világa azért nem ilyen egyszerű, mindig van feljebb és feljebb, minden helyzetre más és más jelent jobb megoldást. Ha van néhány méterünk a tetőn, padlástérben vagy a kertben szignifikáns javulást érhetünk el néhány egyszerű fejlesztéssel is.

A következő sorozatban néhány iskolapéldát veszünk gyakorlati bemutatókkal, összehasonlításokkal és elemi tesztekkel olyan antennák esetében, amiből könnyű mazsoláznia annak is, aki nem bír nagy gyakorlattal, e téren vagy nem rendelkezik komoly anyagi lehetőségekkel. Sorba vesszük a leggyakoribb problémákra adható válaszokat, szem előtt tartva, hogy azok bárki számára érthető, hobbiszerű, élvezhető legyen. Nem merülünk túlságosan bele a decibelek világába, de azért kitérünk néhány alapvető ismeretre. Épp csak annyira, hogy értelmet adjon a sok-sok számnak, amivel a gyártók elkápráztatnak bennünket. No de ne rohanjunk előre, mert a cikk megjelenésekor a szükségszerűen tavaszi fináléhoz szükséges néhány szemléltető berendezést még csak tervezek, mások pedig a gyártás különböző fázisai alatt vannak.