Kompromisszumok tesztje: T2FD vs. G5RV
Egy T2FD, azaz zárt, hajlított dipól került a rövidebb verziós G5RV helyére, az átmeneti időszakában pedig lehetőség nyílt a két antenna összehasonlítására is.
Mivel hetek alatt nemhogy a mechanikai megoldásokig vagy a megfelelő huzal beszerzéséig nem jutottam el, de a lezáróellenállás összeforrasztásáig sem, a fel sem állított oszlopot pedig hamarosan a hó takarja, úgy döntöttem, elengedem a T2FD projekt első felét és a lehető legegyszerűbben próbálom megtalálni a problémáimmal – a zajjal és a kis hellyel – köthető legjobb kompromisszumot.
A korábban kiszemelt és bemutatott konstrukció WD330S néven kapható a Diamond gyártmányaként, így az elképzelések azon része, hogy rövid hurokantennát húzhassak fel megmenekülni látszik.
A DND-től kapott, 93 ezer forintos árajánlat valamint a kéthónapos (!) beszerzési határidő elég nevetséges a mai versenypiacon, komolyan venni semmiképp nem lehet, hiszen a WiMo vagy bármelyik webshop ennek listaáron is töredékéért azonnal küld egyet. Így is lett, a nem egész hetvenezer forintos árajánlattal élve Németországból egy hét alatt megérkezett a legújabb antennám.
A frissen kicsomagolt WD330S-ről készült fotógaléria – melyen az egyelőre meghagyott gyári mechanikai megoldások is látszanak – a képre kattintva érhető el.
Elgondolkodtató, hogy az antennáról nem közölnek semmi értelmes információt – a méretén túl -, így sem a dokumentációban, sem magán az elemeken nincs feltüntetve semmi. Hiába, mint ‘5GN is mondta, ma már állomást építünk, nem berendezéseket. Nyilván nem nyugszom bele a rejtélybe, kiváltképp, hogy később nagyobb teljesítmény elmelegítésére is képessé szeretném tenni az antennát.
A WD330S-ről röviden annyit, hogy 10 méter hosszú, az 1 kiloohmos lezáróellenállás méréseim szerint kétlyukú ferritből készült, valószínűleg 1:16 balunra van erősítve a jobb mechanikai stabilitás érdekében. A balun leemelhető hátuljára van ragasztva a ferrit, nagyon nem akartam feszegetni, sajnos jobban nem látni bele a meglehetősen vékony vezetékek világába. A balun süllyesztett hátlapját három csavar tartja, a szigeteléssel nem sokat bajlódtak, érzésem szerint úgysem fog beázni.
A lezáró ellenállás két gumikupakkal volt csak védve, az alján pedig két lyuk, ám belelátni nem igazán lehet. A konstrukcióról azért sokat elárul a körbeforrasztott kerek lap. A riget elnézve teljesen biztos, hogy sosem engedek rá 100 wattnál többet, csak a tavaszi upgrade után.
A csomagban egyébként volt még két darab – reményeim szerint UV-álló – PP kötél, egy japán nyelvű használati- és telepítési utasítás valamint egy kis ajándék – egy adventi naptár – aminek amúgy semmi köze az antennához, de időszerű és kedves gesztus. A kis vinilszalag a csatlakozó szigetelésére és az áthurkolt koax rögzítésére szolgál.
A távtartók üvegszálas pálcák, aminek ráhúzható fejeiben kábelkötegelőkkel van rögzítve a huzal. A műanyag szigetelésű antennahuzal külső átmérője 4 milliméter, a csatlakozási pontoknál csupán krimpelve van. A csomagolásban érkezett a végekre is egy-egy darab műanyag szigetelődió.
Az antenna a gyár kínálatában megtalálható, az eredetihez is hasonlóan 25 méteres WD-330 rövidített változata, amit az S betű jelez. Azonos paramétereket ígér, miszerint 150 wattal lehet táplálni 2 és 30 (pontosabban ez csak 28,6) MHz között. Súlya mindennel együtt 1,7 kilogramm, szemben a nagy tesó 3,1 kilójával.
Felszerelve egy 7 méter magas ereszen lévő rögzítőpont, valamint egy földön lévő (alapból 1,9, kihúzva 11 méteres) teleszkópos antennaárbóc között lett. A korabeli dokumentációkban hangoztatott dőlésnek itt nagy szerepe már nincs, mivel a föld hatását csekéllyé teszi, hogy nem szimmetrikus tápvonalat használok.
A rend kedvéért – és mert mint említettem az oszlop még nincs teljesen a helyén – az eredeti felállásban javasolt magasságokban zajlik az összehasonlítás az azonos magasságban kifeszített G5RV-vel.
Átkapcsoláskor 80m-en a fehér vízesés feketére váltott. Mire megijedtem, hogy valami baj van, már elő is bukkantak a fadingből az első távírójelek.
Megjelentek a 80 méteres adók is, az alsó sávokon eltűnő zaj miatt pedig érdemes fülelni a gyenge állomásokat, valamint az előfok bekapcsolásakor nem a túlvezérlés figyelmeztetése világít.
Az antenna tökéletesen hozza az elvárt eredményt, a 40 méteren tomboló S9+20dB zaj 2-3 S-értékkel csökkent a kijelzőn, míg a korábban zajszint környékén vehető jeladó szépen megjelent, valamint a zaj alól halovány állomások bukkantak elő. Kikapcsolt AGC-vel az állomások térereje között nincs különbség. Ezt a videót nem tartottam meg, az épp pocsék terjedés miatt inkább máshol mutatnám be a zajszintben tetten érhető különbséget: dinamikusabb, látványosabb javulás tapasztalható az általam rendszeresen hallgatott 41 és 31 méteres kínai műsorszóró adók vételében is.
Ez egyébként egy nagyon kellemes – és hasznos – esti elfoglaltság, amikor 19 UT kezdettel fél órás, magyaroknak szóló műsor megy Kínában alapszintű nyelvi leckékkel, tartományok bemutatásával, történelemmel és konyhai blokkokkal. A műsor egyszerre két frekvencián szól: 7435 kHz-en az állami rádió nemzetiségek csatornáján önálló szegmensként jelentkezik a magyar, 9560 kHz-en pedig csak ebben az időablakban szól az 500 kW-os adó.
Rövidhullámú antennák esetében az SWR-el szoktam demonstrálni azok viselkedését. A főbb amatőrsávokhoz beállított értéket egyetlen diagramban mutatom be az 1…30 MHz-es mérés mellett.
Az szépen látszik, hogy az antennával valóban széles tartományon tud dolgozni a végfok akár hangoló nélkül is, de azért meg kell jegyezni, hogy a teljesítmény jelentős része – konkrétan a harmada – a lezáró ellenálláson veszik el.
A konstrukciót leginkább azoknak javaslom, akik nem csak egy-egy sávban akarnak könnyen használatba vehető antennát, valamint nem törekednek QRO-ra. Ez utóbbi feltételnek ugyanis a lezáróellenállás szabja a legkomolyabb gátat. Ez a típus, valamint általánosságban a T2FD 100 wattos készülékekkel legfőként a digitális módok űzői számára jelent elfogadható megoldást.
Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy a konstrukció az SWL-ek számára ideális választás, tekintve, hogy csak vétel esetén a lezáró ellenállás sem jelent semmiféle problémát, egy negyed wattos mezei metáloxid vagy valami SMD is tökéletesen megteszi.
Szubjektív véleményem szerint – tekintettel a kis helyre és a zajos környezetre – ez az antenna sokkal jobb megoldás a korábban használt, földre állított vertikállal valamint a most váltott kicsi G5RV-vel szemben.
A „T2FD” antenna nem más mint egy műterhelés amit hosszú vezetéken
elviszünk jó messze, és így sugároz és vesz. Csak látszólag „dipól”.
Az 50 Ohm fel van emelve magasabbra, hogy ne koaxon vigyék a jelet, hanem 2 huzalon.
Aperiodikus antenna, nincs kitüntetett rezonancia, hiszen ez egy lezáróellenállás.
Sokkal jobb verziói a Beverage és a Rhombic.
A „G5RV” periodikus antenna, „dipole” közel jelleg.
Igen, igy működik egy antenna, ez a lényege. Vagy szerinted nyitottnak kell lennie? Hallgattál volna, bölcs maradtál volna…
Vagyis, kiegészítés (a cikkre reagálva még mindig):
A „T2FD” nem egy „hajlított dipól”, csak a formája hasonlít arra.
Valójában teljesen mindegy a forma, csak a huzal hossza számít a lezáróellenállásig.
(és az antenna telepítési helye meg a terjedés). A Beverage és a Rhombic is hasonló
antennák, lezáróellenállás a végükön, de jóval nagyobb a helyigényük, viszont
a hatásfokuk is jobb a tetemes méreteik miatt.
Egy műterhelésnek nincs rezonanciája, aperiodikus, szélessávban lezárja a riget.
A „G5RV” (ami egy hívójel) antennája viszont dipól jelleg, ott van kitüntetett
rezonancia, periodikus. Igaz gondoskodni kell a megfelelő illesztésről, de
hatásfokában sokkal jobb lesz a „T2FD” -nél, ráadásul nincs a kényelmetlen „R”.
Nem hajlított dipól. Zárt, hajlított dipól. Nem műterhelés, antenna. Nem is rossz, csak épp szereti a teljesítményt :D G5RV-ről már bőven esett szó, ez a cikk pont nem arról szól, hanem a kettő antenna összevetéséről.
A „T2FD” -t alapvetően ott használják a különböző cégek,
ahol nincs szükség szakértelemre a rádiót kezelőnek, nem kell hangolgatni
sávváltáskor, sem antennákat kapcsolgatni, swr -t nézegetni … stb.
Csak bekapcsol, leadja az aktuális adatokat, valamint veszi a neki szólókat.
A lezáróellenállás gyári nagy teljesítményű, indukció mentes, amit a gyáraknak
nem gond elkészíteni. Egy antennával egyszerűen sok sáv, a cél a gyors munka,
és nem a dx vadászat.
El sem olvastad. Ezek mind-mind ott vannak fent, de van egy TTFD-ről szóló külön cikk is.
Értelek, de engedelmeddel csak erre az egy írásodra reagáltam itt,
a másik kettő a pc-rig elválasztás és a Winlink. Talán egyszer a többit is elolvasom.
Sok sikert.