Egy T2FD, azaz zárt, hajlított dipól került a rövidebb verziós G5RV helyére, az átmeneti időszakában pedig lehetőség nyílt a két antenna összehasonlítására is.

Mivel hetek alatt nemhogy a mechanikai megoldásokig vagy a megfelelő huzal beszerzéséig nem jutottam el, de a lezáróellenállás összeforrasztásáig sem, a fel sem állított oszlopot pedig hamarosan a hó takarja, úgy döntöttem, elengedem a T2FD projekt első felét és a lehető legegyszerűbben próbálom megtalálni a problémáimmal – a zajjal és a kis hellyel – köthető legjobb kompromisszumot.

A korábban kiszemelt és bemutatott konstrukció WD330S néven kapható a Diamond gyártmányaként, így az elképzelések azon része, hogy rövid hurokantennát húzhassak fel megmenekülni látszik.

A DND-től kapott, 93 ezer forintos árajánlat valamint a kéthónapos (!) beszerzési határidő elég nevetséges a mai versenypiacon, komolyan venni semmiképp nem lehet, hiszen a WiMo vagy bármelyik webshop ennek listaáron is töredékéért azonnal küld egyet. Így is lett, a nem egész hetvenezer forintos árajánlattal élve Németországból egy hét alatt megérkezett a legújabb antennám.

A frissen kicsomagolt WD330S-ről készült fotógaléria – melyen az egyelőre meghagyott gyári mechanikai megoldások is látszanak – a képre kattintva érhető el.

Elgondolkodtató, hogy az antennáról nem közölnek semmi értelmes információt – a méretén túl -, így sem a dokumentációban, sem magán az elemeken nincs feltüntetve semmi. Hiába, mint ‘5GN is mondta, ma már állomást építünk, nem berendezéseket. Nyilván nem nyugszom bele a rejtélybe, kiváltképp, hogy később nagyobb teljesítmény elmelegítésére is képessé szeretném tenni az antennát.

A WD330S-ről röviden annyit, hogy 10 méter hosszú, az 1 kiloohmos lezáróellenállás méréseim szerint kétlyukú ferritből készült, valószínűleg 1:16 balunra van erősítve a jobb mechanikai stabilitás érdekében. A balun leemelhető hátuljára van ragasztva a ferrit, nagyon nem akartam feszegetni, sajnos jobban nem látni bele a meglehetősen vékony vezetékek világába. A balun süllyesztett hátlapját három csavar tartja, a szigeteléssel nem sokat bajlódtak, érzésem szerint úgysem fog beázni.

A lezáró ellenállás két gumikupakkal volt csak védve, az alján pedig két lyuk, ám belelátni nem igazán lehet. A konstrukcióról azért sokat elárul a körbeforrasztott kerek lap. A riget elnézve teljesen biztos, hogy sosem engedek rá 100 wattnál többet, csak a tavaszi upgrade után.

A csomagban egyébként volt még két darab – reményeim szerint UV-álló – PP kötél, egy japán nyelvű használati- és telepítési utasítás valamint egy kis ajándék – egy adventi naptár – aminek amúgy semmi köze az antennához, de időszerű és kedves gesztus. A kis vinilszalag a csatlakozó szigetelésére és az áthurkolt koax rögzítésére szolgál.

A távtartók üvegszálas pálcák, aminek ráhúzható fejeiben kábelkötegelőkkel van rögzítve a huzal. A műanyag szigetelésű antennahuzal külső átmérője 4 milliméter, a csatlakozási pontoknál csupán krimpelve van. A csomagolásban érkezett a végekre is egy-egy darab műanyag szigetelődió.

Az antenna a gyár kínálatában megtalálható, az eredetihez is hasonlóan 25 méteres WD-330 rövidített változata, amit az S betű jelez. Azonos paramétereket ígér, miszerint 150 wattal lehet táplálni 2 és 30 (pontosabban ez csak 28,6) MHz között. Súlya mindennel együtt 1,7 kilogramm, szemben a nagy tesó 3,1 kilójával.

Felszerelve egy 7 méter magas ereszen lévő rögzítőpont, valamint egy földön lévő (alapból 1,9, kihúzva 11 méteres) teleszkópos antennaárbóc között lett. A korabeli dokumentációkban hangoztatott dőlésnek itt nagy szerepe már nincs, mivel a föld hatását csekéllyé teszi, hogy nem szimmetrikus tápvonalat használok.

A rend kedvéért – és mert mint említettem az oszlop még nincs teljesen a helyén – az eredeti felállásban javasolt magasságokban zajlik az összehasonlítás az azonos magasságban kifeszített G5RV-vel.

Átkapcsoláskor 80m-en a fehér vízesés feketére váltott. Mire megijedtem, hogy valami baj van, már elő is bukkantak a fadingből az első távírójelek.

Megjelentek a 80 méteres adók is, az alsó sávokon eltűnő zaj miatt pedig érdemes fülelni a gyenge állomásokat, valamint az előfok bekapcsolásakor nem a túlvezérlés figyelmeztetése világít.

Az antenna tökéletesen hozza az elvárt eredményt, a 40 méteren tomboló S9+20dB zaj 2-3 S-értékkel csökkent a kijelzőn, míg a korábban zajszint környékén vehető jeladó szépen megjelent, valamint a zaj alól halovány állomások bukkantak elő. Kikapcsolt AGC-vel az állomások térereje között nincs különbség. Ezt a videót nem tartottam meg, az épp pocsék terjedés miatt inkább máshol mutatnám be a zajszintben tetten érhető különbséget: dinamikusabb, látványosabb javulás tapasztalható az általam rendszeresen hallgatott 41 és 31 méteres kínai műsorszóró adók vételében is.

Késő estére megjött a terjedés is – a fátyolos vízesésnek úgy tűnik búcsút mondhatok.

Ez egyébként egy nagyon kellemes – és hasznos – esti elfoglaltság, amikor 19 UT kezdettel fél órás, magyaroknak szóló műsor megy Kínában alapszintű nyelvi leckékkel, tartományok bemutatásával, történelemmel és konyhai blokkokkal. A műsor egyszerre két frekvencián szól: 7435 kHz-en az állami rádió nemzetiségek csatornáján önálló szegmensként jelentkezik a magyar, 9560 kHz-en pedig csak ebben az időablakban szól az 500 kW-os adó.

Rövidhullámú antennák esetében az SWR-el szoktam demonstrálni azok viselkedését. A főbb amatőrsávokhoz beállított értéket egyetlen diagramban mutatom be az 1…30 MHz-es mérés mellett.

Az szépen látszik, hogy az antennával valóban széles tartományon tud dolgozni a végfok akár hangoló nélkül is, de azért meg kell jegyezni, hogy a teljesítmény jelentős része – konkrétan a harmada – a lezáró ellenálláson veszik el.

A konstrukciót leginkább azoknak javaslom, akik nem csak egy-egy sávban akarnak könnyen használatba vehető antennát, valamint nem törekednek QRO-ra. Ez utóbbi feltételnek ugyanis a lezáróellenállás szabja a legkomolyabb gátat. Ez a típus, valamint általánosságban a T2FD 100 wattos készülékekkel legfőként a digitális módok űzői számára jelent elfogadható megoldást.

Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy a konstrukció az SWL-ek számára ideális választás, tekintve, hogy csak vétel esetén a lezáró ellenállás sem jelent semmiféle problémát, egy negyed wattos mezei metáloxid vagy valami SMD is tökéletesen megteszi.

Szubjektív véleményem szerint – tekintettel a kis helyre és a zajos környezetre – ez az antenna sokkal jobb megoldás a korábban használt, földre állított vertikállal valamint a most váltott kicsi G5RV-vel szemben.