Valamivel több mint egy évig használtam a Diamond WD-330S antennáját, és nagyon meg voltam vele elégedve. A posztorder elemzésnek sem egy végzetes havária az oka, csupán a kíváncsiság.

Azon túl, hogy zárt hurok lévén alacsonyabb a vett zajszint, egyáltalán nem éreztem az azonos fesztávú G5RV-vel szemben, hogy kevesebb lenne. Rendkívül kényelmes, hiszen 3 és 28 MHz között hangoló nélkül tudtam használni.

Aztán valami történt. Egyszer csak azt vettem észre – no még akkor sem működésben -, hogy megolvadt a lezáró ellenállás háza. Ennek oka a túl magas teljesítmény lehetett, bár kizárt, hogy ne kapott volna 100 wattot FT8-ban korábban is, valószínűleg valami véletlenül ottfelejtett 150-200 watt tett be neki 10 méteren. Mentségére legyen szólva, azt viszont elég sokáig kaphatta.

1. ábra
megolvadt a Diamond T2FD antennája

Amikor a nagy antenna felhúzása előtt lekerült, úgy döntöttem, hogy megmentem. A lezáró ellenállás cseréje előtt azért nézzük meg, mi is van a kulisszák mögött.

Az antenna másfél év kintlét után meglepően jó állapotban van, a huzal köpenye rugalmas és sima, a saválló csavarok, alátétek, anyák egyáltalán nem rozsdásodnak. A huzalokat rögzítő kábelkötegelők – 2 milliméteres feketék – kis szorításra már törnek, ez azért nem meglepő. A lezáró gumikupakok nem repednek és rugalmasak ugyan, de nagyon durván ontják magukból a fekete port.

A balunra alulemezzel erősített ellenállás háza egy közönséges 8 centis PE cső, aminek kiábrándító feliratáról a hő hatására lepergett a fekete öntapadós fólia. A megolvadt anyag szépen rásimul az ellenállásokra és az azokat összekötő lemezekre, de néhány minikorong eltörése után azért megmutatta magát (2. ábra).

2. ábra
WD-330S lezáró ellenállása

Az ellenállást 30 darab, párhuzamosan és sorosan kötött 3k6 ellenállással oldották meg. Az ellenállások 5 wattos fémréteg típusok, így összességében – tekintve, hogy a betáplált teljesítmény kábé fele-harmada melegszik rajta el – elgondolkodtató a 150 watt… Az elrendezésből és környezetből adódó disszipáció lehetőségét figyelembe véve valószínűleg bírja is a száz wattot, elektromosan semmi baja nem lett, viszont a borítás csúnyán elrontotta a játékot. Aki már látott kilowattos katonai T2FD antenna lezárást, tudja, hogy mi a mértékadó.

Az antenna terhelhetőségét gyári adatlapon sima 100 W-ban határozták meg, nem tüntetve fel semmiféle PEP indexet, ami valószínűleg a strapásnak tekinthető FT8 módban tartható is. Megjegyezném, hogy egy ponton a balun borítása is megsínylette a nagyobb teljesítményt, így arra kell gondolnom, hogy nagyjából tényleg 100 watt körül van a plafon – épp, mint az ellenállás PE csövének (HI).

Tapasztalatok és a látottak szerint úgy vélem nem kell finomkodni, egy átlagos asztali rádió 100 wattjával az antennát még nem lehet hazavágni, a valódi szűk keresztmetszet (az anyaghasználat mellett) ennél nagyobb teljesítmény esetében valószínűleg a vékonyhuzalos balun lenne.

Hasonló dobozolási megoldást követve kap egy új, eredetivel megegyező, 1k lezáró ellenállást. Lecserélem a távtartóknál is a kábelkötelőket, több felújításra pedig nincs is szükség, hiszen a balun háza, a szigetelők, a pálcák és azok műanyagjai mind-mind megfelelő állapotban vannak.

A dipólnál kétségtelenül sokkal nehezebb, ráadásul körülményesebben is csomagolható antenna ezentúl alu árbóccal támogatott kitelepüléseknél lesz segítségemre, elvégre kis (khm..) meddő teljesítményért cserébe mégiscsak megspórolok vele egy komplett hangolót.