Minden annyit ér, amennyit adnak érte

2018. február 23. péntek
Mozaik | Szerk: HA8LHT

Mennyi a reális ára egy-egy készüléknek? – hangzik el rendre a rádióamatőr cserebere fórumon a legkülönfélébb transceiverekre mutatva. A kérdésre általában nincs könnyen elfogadható válasz, de nagyon hülye árképzések annál inkább.

Az irreális áron rádiót árulók sokszor évek alatt sem veszik észre, hogy eladhatatlan az a túlárazott, lejárt idejű vagy kínai vackuk, amit egyre inkább töltögetnek fel, abban bízva, csak a régi szereplés a kudarcuk oka.

Az ár meghatározásakor a butábbja szereti azt hangoztatni, hogy meg lehet nézni az eBay-en – igen ám, de ott nem egy reális ár látszik, az nem egy etalon, hanem a leghülyébbek játszótere. Ami normál áras, azonnal elkel, azon túl viszont ott csak arról tájékozódhatunk, mi az az ár, amennyiért egy világméretű piactéren sem lehet értékesíteni valamit huzamosabb ideje. Ja hogy az íbéjen annyiért láttad? Hát baszki akkor add el ott és ne minket fárassz a baromságaiddal.

Gyakorlatilag ebbe az agymenésben sorolható az a tehetségtelen, ám viszonteladói illúziókkal bíró szerencsehuszárok serege, akik agyra-főbe veszik a rádiókat, hogy majd abból jól megéljenek, de legalább összeguberáljanak maguknak valami komoly készüléket. Általában ennek az a vége, hogy egy-egy százezer felett hirdetett FT-7×7 vagy IC-7xx alatt le kell tiltani a hozzászólásokat, különben marhaságukkal mások is szembesítik.

Aztán vannak az olyan megmosolyogtató butaságok is, mint a tízezreket érő “bobozában”, vagy a karcmentes állapot, ami nem hogy nem értékén tarja, hanem drágítja is. Az árképzés legalja, hogy há de én ennyiért meg ennyiért vettem. Az öregem a te bajod.

A realitások talaján maradva a húsz-harminc éves kézirádiókért ( például FT-23R, FT-411E) 5-15 ezer forintot lehet elkérni.

A nyolcvanas évek sokszor még csöves végfokkal bíró RH rádiói (például FT-757, TS-830, TS-440) állapottól függően 50 és 100 ezer forint között, ugyanezen korszak mobil URH-i 10-15 ezer forintért cserélnek gazdát. A kilencvenes esztendő – tehát a 20-30 éves kategória – legalja 60-70 ezer forintnál kezdődik, a felsőkategóriás, tíz éven át gyártott FT-1000MP vagy vége pedig 180-250 között szokott megállni. A korszak mobiljai 20-30 ezret is megérnek, míg nem sokkal alattuk kelnek el a kézirádiók.

A kétezres évek leggyakoribb vendégei, mint például egy-egy szép állapotban lévő 897-es vagy 857-es 160-180 ezret kóstál, míg a használt piacon meglehetősen nagy a szórás, középkategóriás asztali rádióra leginkább 150 és 250 ezer között kell félretenni.

Az újonnan kihozott, ám anyagi okok miatt eladó sorába került rigek ára – garanciával – az új ár 70-80 százaléka körül realizálódik.

Viszonylag kortalanok a tunerek, amik általános kézi verzióit – no nem a házilag összehánytakat, hanem például az MFJ945 – 25 és 35 ezer között vesztegetik, míg az automata használt ára (Z100, 817) szintén 25-től indul. Itt érdemes kitérni a külső hangolókra, amik sorában egy AH-4 újonnan 110, használtan akár 60-80 ezret is megérhet.

 

Radikalizálódunk

Azért ne felejtsük el, az igazi rádióamatőr mozgalmakat a nélkülözés, az egymás közt kialakított megoldások hozták és tartották össze. Ahogy a vízben lévő halnak is baromi mindegy, milyen orsóval tekerték ki, úgy a legtöbb ellenállomást is csak egy bevallott riport erejéig érdekli a pénztárcánk, kár dicsekedni. Sokkal többre becsülendő egy házilag épített, mászkáló VFO-s kis rig, vagy egy felújított Heathkit, mint egy készen vett rendszer, aminek üzembe állításánál a legnagyobb kihívást a mikrofonkábel kicsomagolása adta.

Aki pedig komoly berendezést szeretne és pénze is van rá, az általában nem hősködni veszi, hanem céljainak, elvárásainak megfelelően gondosan választ – ha az a versenyzés, akkor pedig nem néhány százezer forintból. A felsőkategóriás rádiókkal, antennákkal és végfokokkal a maguk tízmilliós költsége mellett jelentős és szinte azonos mértékű az az infrastruktúra, amit megkövetelnek. Torony, koax, számítógépek…

Szóval aki a úgy gondolja, hogy a rádió értékének védelmére az jó érv, hogy nem kenyérre kell, gondolkodjon már el: mégis, kit akar meggyőzni? Azt, akinek az árbóca alatt több beton van, mint amennyibe a teljes portékája kerül? Ugyan már. A másik oldalról viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a készülékek eszmei értékei nem felszámolhatóak. Minden annyit ér, amennyit adnak érte.