A legrettegettebb eljárás, a panelek maratása nem is olyan bonyolult, korábban már írtam is a nyák készítéséről: akkor a barátságosabb vaskloridos megoldást választottam. A következőkben egy jóval hatékonyabb – olcsóbb – maratás gyakorlatát mutatom be.

A megannyi útmutató drasztikus eltérésekkel, többnyire csak elméletben, átmásolt leírásokkal hirdeti a teendőket hidrogén-peroxid és sósav elegyével való maratással kapcsolatban. A recept ennyire azért nem árnyalt, de a művelet gondos félkészülést igényel.

Amire szükséged lesz, az 30 százalékos hidrogén-peroxid 500- és 30 százalékos sósav 3-400 forintos literenkénti áron. A két vegyszert én 1 és 5 literes kiszerelésben a szomszédos Anda festékboltban szerzem be, de az utóbbit medencetisztításhoz kannás kiszerelésben is kapni. Arra figyelj, hogy a sima háztartási sósav alig 15-20 százalékos, ami meglehetősen híg. A hidrogén-peroxid is könnyen előfordul hígítva, a 12 százalékos illatosított változatával már marattam panelt – keserves negyed óra alatt egy pontokban átmart, épphogy használható felületet kaptam.

Előkészületek

Szükségünk lesz két tálra, nem nehéz kitalálni, hogy ezek ne fémből legyenek. Én a műanyagokkal szemben a bármelyik áruházban vagy vegyeskereskedésben beszerezhető üvegtálakat preferálom, mert könnyű őket elmosni, világosak, nem karcolódnak, van súlyuk és nem lökdösöm őket munka közben – és legfőként nem oldja az ipari aceton sem… Cserébe kicsit drágábbak, de ennyit igazán megér a minőség. Sokaknak van elfekvőben fotók előhívásához használt műanyag tálcájuk, az anyagválasztás szempontjából azok is tökéletesen megfelelnek.

A két tálca közül az egyikben magát a maratást fogjuk végezni, a másikban – akkor is, ha lehetőségünk van folyóvíz mellett dolgozni – az elkészült panelt tesszük át. Két, lehetőleg füllel megáldott üvegpohárba előre porciózzuk ki a sósavat és a hidrogén-peroxidot, míg a maratáshoz használt tálkába a töltsünk az egész oldat ötödrészét kitevő vizet, annyit, hogy majdnem ellepje a panelt.

Maratás

Először is teszünk egy kis vizet a tálba, bele a levilágított lakkrétegtől megtisztított panelt. A sósavat és hiperolt fele-fele arányban adagoljuk rá addig, amíg pezsegni nem kezd a folyadék – hidrogén-peroxidból egyébként kevesebb is elég. A hűtésre is használt víz arányával a maratás sebességét szabályozzuk, néhány másodperc alatt lekapja a rezet a panelről, de ha nincs szerencsénk könnyen lukacsosra sikeredik. Ez elsősorban a hőmérsékletek és a disszipáció függvénye, nehéz vele otthoni körülmények között játszani, maradjunk inkább a nagyjából ötöd rész víznél.

Az eredmény a szokásos minőségű panel, mely vezető részein a kanyarban minden egyes képpont látszik. Nagyobb felület lekapásakor gondoljunk arra, hogy a minél gyorsabb maratás eredményeként hő képződik, ami tovább fokozza a reakciót. A nagy ürességeket körbeölelő lakkozott rézfelület széleibe ezért könnyebben mar bele a vegyszer. A mintám egyébként egy DMR hotspotokhoz való előerősítő, szűrő- és végfokozat, melynek kapcsolása és leírása a prototípus beüzemelése utáni napokban lát majd napvilágot, előreláthatóan február elején.

Fontos, hogy 1:1-es aránynál az oldat szélsőséges esetekben képes felforrni. A hidrogén-peroxid és a sósav elegyének bomlásakor egyebek mellett klórgáz képződik, ne lélegezzük be.

Kis gyakorlattal én csak sósavat öntök a tálba, és abba merítem a panelt. Ez azért is praktikus, mert a kissé kontrasztosodó részekből ekkor látszik, ha valami hiba van a levilágítással vagy a lakk lemosásával. Minél rövidebb idő elteltével lassan adagolom a hidrogén-peroxidot, amíg a pezsgő hatás nem jelentkezik. Még egyszer: jelentős a biztonsági deficit, maradj a vizes megoldásnál.

A panelt a telített vegyszer eloszlatása érdekében célszerű mozgatni: egy lyukba fűzött kábelkötegelő, vagy egy műanyag csipesz segítségével néha ki is kell emelni a munkadarabot, hogy ellenőrizzük a folyamat előrehaladtát.

Ha úgy ítéljük meg, hogy elkészült a panelünk, a maró anyagból gyorsan tegyük át a vízbe, ezzel megállítva az oxidációs folyamatot????. Lehetőség szerint jól mossuk le, és folyó víz alatt alaposan öblítsük át, mielőtt acetonnal nekiesünk az UV-stabil, maradék lakknak.

A második tálca használatát ne hagyjuk el akkor se, ha ott folyik a víz a csapból mellettünk: a csöpögő maró anyag komoly károkat tud okozni a szaniter zománcozott, krómozott felületein vagy a fém szerelvényekben.

Csak annyit készítsünk, amennyit fel is használunk, az anyagot lehetőleg ne tároljuk, vagy ha mégis nagyobb menyiséget kevertünk és nem használódott el, sötét, nem légmentesen lezárt üvegben  tegyük hűvös, szellőző, nem napsütötte helyre. A hidrogén-peroxid bomlásakor gázok képződnek, ha rácsavarjuk a kupakot az üvegre kemény meglepetésben lehet részünk. Szerencsésebb, ha nem italos üveget használunk, és tegyük bármibe a löttyöt, az eredeti címkét mindig cseréljük le valami figyelmeztetésre – a tartalmán túl lehetőleg a palackozás dátumát is feltüntetve rajta. Ha elővennénk és úgy találjuk, hogy már nem az igazi a hatása, hidrogén-peroxiddal felturbózhatjuk.

Míg a sósav is komoly tüneteket produkál, a hidrogéperoxid azonnal roncsolja a bőrt és a textíliát. A vegyítés során hő és gáz képződik, jól szellőzött szobában vagy szabad ég alatt dolgozz! Viselj gumikesztyűt, lehetőség szerint védőköpenyt!