Pixel pontosságú nyák házilag? Simán!

2017. május 14. vasárnap

Sok amatőr kísérleteinek sarkalatos pontja a panel házi elkészítése, pedig egyszerűbb, mint bárki is gondolná. Míg heti szinten 2-3 nyákot készítek, évek óta kérdezitek, hogy csinálom őket. Hát fotózással, amit most szépen bemutatok.

Rengeteg módszer létezik: a vasalós, filctollas vagy leragasztós, a legprecízebb és leglátványosabb mindenképp a fotózás. Ha van komoly gyakorlatod és levilágítód, akkor ez az írás valószínűleg nem neked szól, de ha kicsit is érdekel, hogy készíthetsz ipari profi panelt, akkor hozzád szólok.

uv-light-pcb

Ha jártas vagy valamelyik tervezőprogram használatában és nagyobb felbontású fekete-fehér képpé tudod tenni a paneltervedet, már túl is vagy a nehezén. A szoftverek tekintetében elég, ha mondjuk az Eagle nyáktervének használatát ismered, nem is kell a szerkesztett kapcsolási rajz hozzá, általános alkatrészekből egy egyszerűbb panel simán megtervezhető fejben is.

Először is, vegyük sorra, hogy mi kell a levilágításhoz és a maratáshoz.

– egy A4-es pauzpapír és lézernyomtató
– fényérzékeny nyáklap
– fűrészlap a méretre vágáshoz
– körömboltos UV-lámpa
– vékony üveglap
– nátriumhidroxid
– vasklorid vagy hidrogénperoxid
– műanyag- vagy üvegtálkák
– műanyag csipesz vagy gumikesztyű
– fél deci aceton

Tervezzük meg a nyákot. Ha ez megvan, kezdődik a legtöbb odafigyelést igénylő rész, a nyomtatás. Én az Eagle-t használom, ahonnan az elkészült képet ki lehet exportálni a vágólapra. Itt ugye mi határozzuk meg a körvonalazott panel pontos méretét, amit elég negyed milliméter megközelítéssel ismerni. Ezt persze úgy kell a végén beállítani, hogy azon ne látszódjanak az olyan rétegek, amik például az alkatrészek betűit vagy a körvonalait tartalmazzák.

1-rtl-sdr-panel-eagle

Ezt beillesztem egy képszerkesztőbe – erre a legegyszerűbb a Windows saját Paintbrush-ja – majd a furatokat és a nemkívánatos részeket fehér színnel töltöm ki, a többit pedig vagy feketével, vagy ha már csak a szükséges vezetőfelületek maradtak meg, elmentem fekete-fehér képként. Ügyeljünk arra, hogy a tervezési területen kívül eső rész ne legyen a képen, mert méretezéskor a kép méretébe az is bele fog számítani, nem csak a tervezett keret mérete. Bocs a kókány terv miatt, csak a prezentáció érdekében dobtam össze egy amúgy is régóta foglalkoztató rövidhullámú RTL alaplapot.

1-rtl-sdr-panel-paintbrush

A kész képet egy Word dokumentumba illesztem és beállítom a kívánt méretre. Ha minden rendben volt, a méretarány megtartásával elég az egyik oldalt beírni, a másik a tervezéskor megadottra ugrik. Az átméretezett képet másolom és újra beillesztem, hiszen kettőre lesz szükségünk, hogy egymásra tegyük őket, nehogy átvilágítsa a lámpa.

attention Talán triviális, de ügyeljünk arra, hogy a megfelelő oldalt tegyük a panelre, ellenkező esetben kínos perceket tud teremteni a tükörképként elkészített nyák. Ebben segítenek a rátervezett feliratok.

tipp A panel méretét célszerű tervezéskor úgy fordítva ráírni, hogy az a kész nyákon helyesen jelenjen meg. Erre az adatra nyomtatáskor is szükségünk lesz méretezéskor, illetve a számok állását ellenőrizve nem fogunk véletlenül tükrözött panelt gyártani.

A panelterveket pauzpapírra nyomtatjuk. Fontos, hogy csakis lézernyomtatót használhatunk, és ha tudjuk, fotóként beállítva nyomjuk kikapcsolt gazdaságos üzemmód mellett a vastag, nehezen átvilágítható festékréteg érdekében.

A kinyomtatott panelterveket körbevágjuk: én az egyiknek kicsit nagyobb keretet hagyok, így a másikat ráillesztve lesz olyan felület, ahol össze tudom ragasztani őket. Ezt rendszerint a panelről lehúzott fóliával teszem meg, miután gondosan egymásra illesztettem a terveket.

rtl-sdr-pcb

Vágjuk méretre a panelt. Nem a fóliás oldalán, hanem a másikon perforáljuk a fűrészlappal, majd amikor nagyjából félig bevágtuk, törjük el. A darabkákat ekkor már csak a fólia tartja, amit a hajtásnál egy szikével elmetszünk.

A fotopanel ugye úgy működik, hogy ahol a rajta lévő lakkréteget UV fény éri, instabillá válik és nátriumhidroxidban le lehet oldalni. Ahol nem kapott fényt, ott megmarad a lakk és nem bántja sem a lúg, sem a sav. A panel alapból le van ragasztva, amit a levilágítás előtt bátran lehúzhatunk róla, persze ügyelve arra, hogy ne érje erős fény a lakkot.

A panelt egyszerűen a lakkos felével felfele letesszük az asztalra, ráigazítjuk a papírterveket, és lenyomjuk az üveglappal, hogy ne tudjanak elmozdulni. Ügyeljünk arra, hogy az üveg egyenletesen feküdjön fel a panelre, a saját súlya sokszor nem elég a papír lenyomására.

Most jön az UV-lámpa. Nem kell hi-tech cuccra gondolni, én egy 9 wattos körömáruházban kapható párszáz forintos csövecskét használok, amit az asztali lámpámba teszek. Rárakjuk a panelre, nem gond, ha csak fél centire van, és bekapcs. Általában 3 percet szoktam várni, mire egy nyomtávnyit – csőszelésségnyit – arrébb tolom.

uvlampa

attention Ne nézz az UV fénybe. Tényleg nem üres oltalom, fél perctől már a periférikus mezőben is hosszú ideig foltot látsz és ha elég idő eltelik, kegyetlen viszketést vagy gyulladást is okoz.

Ezt az időt használom fel arra, hogy előkészítsem a vegyszereket. A felesleges – levilágított – lakkréteg leoldásához használt NaOH sokszor por formájában van, ezt vízben kell oldani, erre a tasakon találsz instrukciókat. A lötyit lezárható tálkába célszerű tenni, mert nagyon sokszor felhasználható, ha vigyázunk rá – nem tároljuk világos helyen és nem szemeteljük tele.

A maratáshoz használt vasklorid higítását mindig a dobozon lévő mértékben végezzük el. A hidrogénperoxidot 1:10 arányban kell higítani. Mindkét vegyszerbe sok panelt lehet készíteni, ezért a legegyszerűbb, ha ezek is lezárható edényekben készülnek el és azokban is maratunk.

attention A teljes művelet során különös gonddal kell lennünk arra, hogy sem ruhánkhoz, sem bőrünkhöz ne érjen egyetlen vegyszer sem. Ha mégis megtörténik, a ruhának azonnal annyi, bőrünket pedig bő, hideg vízzel mossuk le. Ha ránk csöppen, azért nem kell bepánikolni, van, hogy én is a lúgból kézzel veszem ki a panelt – ha nem mosom fél percen belül le, a hámréteget fehérre marja és kiszárítja.

Amikor véget ért a sokszor háromperces mutatványsorozat – végigaraszoltunk a lámpával – tulajdonképpen levilágítottuk a panelt. Kiszedjük az üveglap és az árnyékoló pausznyomtatványok alól, és beledobjuk az átlátszó nátriumhirdoxidba, és kissé mozgatjuk benne. Látni lehet, hogy sárgásan oldja az UV-val instabillá tett lakkot, és – higítástól függően úgy fél perc alatt – kirajzolódik a panelünk. Amikor egyértelmű a rajzolat, folyóvízben lemossuk. Ezzel tulajdonképpen az oldást állítjuk meg, megakadályozva, hogy a nátronlúg kikezdje a vezetőnek kitakart lakkrészt is.

Most jön a maratás. Beletesszük a savba, ahol szintén műanyag csipesszel mozgatjuk. Én fejjel lefele szoktam, hogy a leoldott réz könnyen lehulljon. Bevallom, a csipeszt egyre gyakrabban váltja a tökéletes védelmet nyújtó gumikesztyű, ami csak a forró vasklorid esetében kellemetlen.

A vegyszertől függően kell nézegetni, hogy hol tart a folyamat. A hidrogénperoxid akár fél perc alatt is végez, a hideg vasklorid ennél jóval lassabb. Az agyonhasznált, szinte forrásig mikrózott FeCl nagyjából 10 perc alatt végez, de ahogy hűl, a végét már szenvedés kivárni. A képen egyébként ezért van néhány szemcse.

5-rtl-sdr-panel-sorja

Ne izguljunk: a panelen elég egyértelmű lesz, amikor lemarta a vezetőt, onnan a sav is lefolyik. Ez a kezdeteknél okoz bizonytalanságot, hiszen a frissen vaskloridba mártott panelt az első kiemeléskor vastag vegyszerréteg takarja, és nem lehet tudni, mi van alatta. Nem is kell, türelem, gyönyörűen fog látszani eleinte a rózsaszín maródó réz, majd a határozott kontúr.

3-rtl-sdr-panel-folyik

A fenti képen az utolsó pillanatok láthatóak: a lefolyó fekete valami a feloldott réz. Ha úgy érezzük, hogy eljött a nagy pillanat és elkészült amire vágytunk, a panelt folyó víz alatt alaposan lemossuk, ezzel megállítjuk a marást.

attention A panel vegyszerekben való mozgatásához műanyag csipeszt vagy gumikesztyűt használjunk. Ügyeljünk arra, hogy a vegyszerek ne csöppenjenek le: a járólapon sárga foltot, a mosogatón pedig marásnyom marad utánuk.

tipp Ha nagyon elhasználódott a vaskloridunk, mikróban felforrósítva lehet bele lendületet lehelni, de hidrogénperoxiddal is felújítható. A főleg forró vegyszerek gőzét SOHA ne lélegezzük be! A nátronlúg a használattól megsárgul, barnul.

6-rtl-sdr-panel-kesz

Ekkor már miénk a panel és nincs mit elrontani. Vagyis van, főleg ha türelmetlenül a lukakkal kezdünk, ugyanis a lakkot le kell mosni róla, ami a lukba előszeretettel gyógyul bele. Kis gyakorlattal elég fél deci ipari aceton, de ha a dupláját használjuk is vállalható a mennyiség. A panelre folyatva azt teljesen tisztára kell mosni vele.

A lukak fúrása után egy kész panelt tartunk a kezünkben. Ha kérdésed, vagy neked is van ötleted és tapasztalatod, oszd meg a többiekkel a lap alján!

9-rtl-sdr-panel-marodik


  1. HA-SWL

    Ezt kipróbálom! Vasalással kísérleteztem de sosem jött igazán össze!

  2. OE1

    Az mindegy hogy a nyomtatas a lap melyik oldalan van a nyakra teve?

  3. HA8LHT

    Gyakorlatilag igen. A nagyon rosszul megválasztott levilágítást némileg szépíti, ha a festék a papíron a panel felé áll és így nem világít alá, de igazából felesleges még ezzel is bonyolítani a tükörképes logikai játékot. :)

  4. Pikkhetes

    Tamás, amikről beszéltünk, mikor teszed közzé?

  5. HA8LHT

    Most egyelőre térképezek, és trélert csinálok. Az unalmas téli estéken majd írok. Néhány hangulatkeltő idióta ugatásával ellentétben ugyanis baromira nem fontos a kattintás és a nézettség :D

Arra kérlek, a hozzászólás ne tartalmazzon linket vagy HTML-tagot.