Egy középmagas antennatorony építése
Antennatartók, tornyok, árbócok telepítésének jogi hátteréről már írtam néhány szót (1) (2). Aki túlteszi magát azon a gerjesztett feszültségen, amit néhány avatatlan és jogban kevésbé jártas amatőr keltett – az bizony, még ha a hatósághoz is fordul vagy előkelő helye van a véleményalkotásban – és nyújtózkodásra adja a fejét, bizony nem árt, ha néhány tanácsot megszívlel.
És itt most nem az olyan rögeszmévé vált, megmosolyogni való de semmire sem jó ötletekre gondolok, mint hogy zászló kell a tetejére és attól az zászlórúd, hanem a szükséges és elégséges statikára.
Úgy adódott, hogy jelenlegi telkemen csak felfele nyújtózkodhatok, ráadásul minimális költségvetéssel. Hamar be kellett látni, hogy a legtöbb, amit elérhetek egy 6 méter magas rácsos szerkezetből kitolható 6 méteres árboc. Az összesen 11 méter magas szerkezet – ami persze ideiglenes jellegű és csak eseti jelleggel van valamelyik tartóra felállítva – megannyi kérdést vet fel.
Az alapvető koncepció szerint a háromszög alapon három darab 1″ átmérőjű csőből és egy kétcolos árbócból álló szerkezetbe egy 3/4″ méretű, lebetonozott zártszelvény-rendszer csúszik bele. A rács merevítői csavarozással, bilincseket összekötő idomok segítségével lesznek kialakítva, két darab felső, az árbócot csavarral szorító taggal kiegészítve.
Kocka vagy nem kocka?
Az első és legfontosabb kérdés a talapzat. Sokan esküsznek a köbméter betonra egyméteres kockában, de ezen azért nem árt elgondolkodni, főleg, ha esetemhez hasonlóan nincs mód acélsodronnyal való merevítésre, vagy ha a felső terhelés miatt a harmonikus rezgéssel akár egy tonna kilengést eredményező néhányszor tíz kilós antennát akarunk feltenni a tetejére.
A betonkockánál – ami a nem szerencsés választás – jobb stabilitást ad az inkább nagyobb mélységbe lenyúló de keskenyebb, hengeres alakú alap, mely a torony rögzítőinél minden irányba mintegy 20 centiméterrel szélesebb.
A talajjal szerencsém van, nagy szilárdságú agyag, nem süllyed meg, mint a tőzeg és nem puha, mint a homok, de a biztonság kedvéért statikus szakértő barátomat hívtam segítségül, akinek tanácsait megosztanám.
Milyen mélyre?
A statikai biztonság ökölszabálya a magasság hatodának földbe dugása. A hatméteres rácsos szerkezetnél esetemben eddig egy méter, az újabb öt méter árbóccal pedig mindez másfél méter betonozott talapzatot jelent.
Vasbeton?
A betont vagy két tucat tényező tönkreteheti, amellett, hogy tudni kell róla: sok mindennek ellenáll, de a húzásnak épp nem. Az agyagos talaj és az árok függőleges fala kellően merev támasztást ad minden irányból, így a teljesen átlagos, akár C10 (de inkább C16) betonnál nekem elég csak a torony rezgéséből és mozgásából adódó elmorzsolódással foglalkozni. Ez a veszély a felső réteget fenyegeti, megoldást pedig a vasalás jelent.
Az acélhuzal (betonvas) átmérője nem kritikus, a lényeg, hogy minél nagyobb bordái legyenek. A beton felszínénél 3-4 centiméterrel lejjebb lévő vasak egymástól nagyjából 5 centire, oldalanként egymással párhuzamosan elhelyezve, egymáshoz nem érintve már kellő szilárdságot adnak a felső rétegnek.
Mi megy bele?
A betonba merülő tartószerkezet három darab, egymástól 40 centimétere párhuzamosan összehegesztett 3/4 colos átmérővel bíró acélcső, ami a rácsos szerkezet vázát adó három egycolos csőbe illeszkedik. A fogadó szerkezetre több betonvas is felkerült, mely a talapzat stabilitását is szolgálja.
A beton kötési ideje 28 nap. A mellékelt diagramon jól látható, hogy az első három nap után a 28. nap nyomószilárdságához képest már a fele szilárdságot elérte, így elvégezhetőek az olyan munkák, mint a felső réteg betakarása vagy a szerkezettel kapcsolatos kisebb teendők (korrózióvédelem, sorjázás). A teljes, terhelés nélküli szerkezet egy-másfél hét után már megépíthető. Addig is fontos a beton felületének nedvesen tartása és a tűző napfénytől való óvása.
A szerkezet
A beton kötési ideje három hét. Ezt követően a szerkezetet belső korróziójának elkerülése érdekében a pórusokat is tömítő olajjal öntöttem ki.
A felső, árbócot rögzítő elem három, szintén a rács vázába csúszó csőből és az őket lezáró acéllemezből áll. Ezen található a kétcolos nyaktag, egy szorító csavar befogadására szolgáló menetes résszel.
A középső elem – ami egy méterrel az előző alatt van – három 5/8-os csövet fog össze, hasonló menetes árbócrögzítéssel. A két háromszög felerősítése után – a torony függőleges helyzetének beállítását követően – kezdődhet az oldalsó merevítések felcsavarozása és a korrózióvédelmi festés.
Az antennát feszítő kötél az árboc tetejébe van bevezetve egy hajlított, vastagfalú műanyag csövön keresztül és a rács belsejében levezetve került rögzítésre. A festés még hátra van, az árbóc alján a korom egy beleszorult fadarab elleni küzdelem nyoma. A torony kikötés nélkül már négy merevítővel is stabilnak mutatkozik – mintegy három méter van kitolva – egy nekitámasztott hatméteres létrán pedig bátran fel lehet kapaszkodni mellé.
Most, hogy ennyi kételyt keltettem mindenkiben, fontosnak tartom megjegyezni, hogy egy kéttonnás betonkocka – ha nincs is a földben minden oldalról hihetetlen erővel megtámasztva, és csak egyszerűen le van téve az út szélére – sem borul fel könnyen attól, hogy egy tizenpár méteres vasszerkezet rajta van, legalábbis ha az valóban csak egy vagy két kisebb dipólt tart.
Szia! Képet hogy lehet csatolni?. Szerettem volna az én szerkezetemet bemutatni.
Üdv Karcsi HA5OKE
A szerkezet alapjában jó, de nem egyenszilárdságú, ami a szerkezetéből adódik. Ez önmagában nem is baj. De az oszlop szélerőtől való mozgása, rezgése, ingása valóban az alapnál morzsolja szét a betont. (egyig végén befogott tartó esete forog fenn)Emiatt célszerű az oszlopot 3 db Ø8 de min. Ø6-os felületkezelt acélsodronnyal kifeszíteni. Egy ilyen szerkezetnek is van felülete, s ha kellőképpen erős a szél, csúnya dolgok történhetnek.
Nem morzsolja, mert mindhárom rúd mozoghat a csonkokon fel-le.