Elég hirtelen adódott a lehetőség egy hétvégi kiruccanásra, így nem is mentem messzire, épp csak az első, kis forgalmú autópályás pihenőig.

Videós beszámoló helyett most is inkább csináltam néhány fényképet, melyek elé, mögé, alá néhány gondolatban összeszedem, miért lényegesek akár rádiózás, akár bivakolás – vadkempingezés – közben.

Mint kiderült, a helyszín nagyon jó választás volt, az eddigi kiépített helyek közül a legnyugisabb. Ehhez nyilván közrejátszik, hogy a kamionosok az első, pici, kút nélküli pihenőben nem igazán éjszakáznak, inkább fél óra alatt eljutnak egy nagyobba. Egy román így is akadt, aki vagy a kamionstop, vagy a pihenőideje miatt végig a közelben állt, és kettő másik talán 1-2 órára érkezett még az este folyamán.

Kamionosok egyébként jó szomszédok, csendesek, nem mászkálnak és eleve figyelnek a másikra. Nagyobb forgalmú parkolókban annyi negatív tapasztalatom azért akad, hogy tolatáskor bizony sokat zúgnak, némelyik pedig csipog is hozzá. Legutóbb Dunaújbávárosnál álltam egy parkolóban velük, ott a távolság miatt ez nem volt zavaró a mozgásuk.

A személyautósok sem nagyon állnak meg közvetlenül a pályára való felhajtás után, így a mostani alkalmon talán ketten vagy hárman hajtottak el mellettem, azok sem éjszaka. Késő éjjel a karbantartók jöttek csak, átnézték a kukákat és tovább is álltak.

Az antenna ismét a padka mellé került, mivel a radiálokat így lehet a botlásoktól leginkább védve kihúzni: kettőt a padka tövében, egyet pedig a füves terület felé húztam ki. Ez a terület egyébként az éjjeli zuhé után szinte teljesen víz alá került, de ebből semmit sem vettem észre, tunerre most is csak egy vagy két sávon volt szükség, ott sem túl nagy. Persze leszámítva 80 és 160 métert, ami sehogyan sem akart menni, erre van egy jobb megoldás, de erről a következő napokban.

Nem tudom említettem-e már, de egy apróbb módosítást csináltam az SCU-17 interfésszel. Nem kell nagy dologra gondolni, csupán a potméter markerét húztam ki fehér alkoholos filccel, hogy látszódjon a pozíciója. Egyébként a garancia lejárta után azonnal zöldre cserélem a bekapcsolást jelző ledet, mert a Yaesu valamiért úgy gondolta, hogy mindennek pirosnak kell lennie. Egy előnye van, hogy kevésbé feltűnő az azonos színek villogása, de az is zavaró, hogy néha azt hiszem adáson ragadt.

A ráállós antennatartó helyett kell egy másik. Ő ugyanis túl közel van a lakókocsi oldalához, így erősebb szélben vészesen közel kerül az antenna a felső élhez, arról nem is beszélve, hogy földes talajon ráállva besüllyed, még közelebb hozva az ablakhoz a behúzott teleszkópot is. Az új tartó egy új konstrukcióhoz társul majd, mert szeretnék nem csak 80, hanem 160 méteren is dolgozni.

Az első meglepetés már a parkolásnál ért, az akkumulátorral ugyanis gyakorlatilag úgy indultam el, ahogy egy hónapja letettem, csupán az autó töltött rá talán egy órát. Mint kiderült, igazán kár volt aggódni.

Meg kell állapítani, hogy ha egy vadiúj 100 Ah-s akksi merítésének felső tíz-húsz százalékában játszok, akkor ott bizony vannak még tartalékok, a korábban minimális töltés mellett predesztinált 3-5 napos üzem reálisnak várakozásnak bizonyul.

A telepet ugyanis éjjelre fancsali arcúra merítettem, amin a második nap etapja sem igazán változtatott. a feszültséget tekintve 11,5 voltot tekintek a minimum szintnek, ez pedig még igencsak odébb van.

Az akksi továbbra is kompromisszum nélkül elég, ha nem adom fel azt az arany szabályt, hogy csúcsokban nem veszek ki több áramot belőle mint amennyivel maximum tölteni tudom.

Az autóban használt brutálnagy powerbankot tettem át a lakókocsiba (lenti kép, jobb alsó sarok), aminek oka nem az energiával való spórolás volt, hanem az elosztók és hosszú töltőkábelek hiánya. Mivel még nem tettem USB aljzatot az asztal túloldalára, így csak keresztbe-kasul húzott vezetékeken keresztül tudom ellátni az USB-s eszközöket, ami meglehetősen kényelmetlenné teszi a mozgást.

Erről egyébként annyit, hogy egy kárpitozott ládában kapott helyet egy 60 Ah-s akkumulátor, egy csomó USB alj két USB-C intelligens töltővel. Mindezt egy töltésvezérlő, egy autós töltéshez való, 13,8 volt felett kapcsolós relé, és egy laptopokhoz való, 19 voltos DC-DC konverter egészíti ki.

Ezek a konverterek számos helyen bukkannak fel, mivel nagyon jó hatásfokuk miatt előszeretettel alkalmazom bárhol, ahol csak laptop kell. Én a 10 amperes változatukat veszem, még egy sem hagyott cserben. Jó hatásfok alatt azt értem, hogy 12 volton mérve szinte nincs különbség a két oldalán mért csekély terhelés között, 3-5 amper mellett nem is melegszik, üresjáratban pedig alig 3-5 mA az áramfelvétele.

Délután amint leparkoltam, beborult az ég, estére már egy óriási zivatar érkeztét jelezte az alkalmazás. Míg innen 40 kilométerre szakadt a hó, nekem csak egy két órán át tartó felhőszakadás, majd éjszaka viharos erejű szél jutott. Az eső nem sokat zavart, egyedül 20 méteren hasalt el a hangoló. No de lássuk be, egy 14 megán félhullámnyi hosszúságú sugárzót 1:4 balun után tunerrel használni eleve megmosolyogtató. Amikor vihar előtt összeraktam a 10 méteres antennát már az alsóbb sávokra készültem.

Nem volt sok híja, de a leghidegebb órákban sem ment fagypont alá a kinti hőmérséklet, míg bent a kályha kényelmes meleget csinált. Erre kicsit később visszatérek.

A párával most nem volt gond, egyedül főzés után kellett letörölgetni az ablakokat. Ez nem jelent semmit, hiszen a lakókocsi számos szellőzője ki volt nyitva, de erre a komolyabb hidegben figyelni kell majd.

Amint kikapcsoltam a rádiót – de tényleg, nagyjából 3 percen belül – kisütött a nap és nekiállt tölteni a napelem.

Fő a biztonság. Számos praktika van az éjszakázással kapcsolatban, de szerencsére a rémtörténetek erősen túlzó, többségében kitalált sztorik. Valójában nem fújnak altatógázt és nem ostromolják meg a lakóautókat vagy lakókocsikat, de ettől függetlenül ha valami kint marad annak lába kélhet, rosszabb környékeken egy-egy tárolóra rányithat valami barom könnyű prédát remélve, de nem példa nélküli, hogy a létrát vagy a kerékpárt lopják le a kocsiról. Ezeket nyilván be kell zárni, és nem szabad szétdobálva hagyni semmit.

Persze nem árt attól sem tartani, hogy feltörik az autót vagy épp a lakókocsit, azt remélve, nincs benne senki. Én éppen ezért alváskor a mellettem lévő polcra teszem a kulcsokat és távirányítókat, így ha zajt hallok vagy megmozdul a szerelvény – nem mintha felébrednék bármire is – a kocsira rányomva meg tudom villogtatni az indexeket, fel tudom kapcsolni a hazatérő fényeket, a lakókocsin pedig be tudom kapcsolni az előtér világítását. Ha valakit ez nem riaszt el, ott már nem rajtam múlik a rablás. Vagyis de, de ez most nem az a fórum…

Ha már biztonság, meg kell említeni a gázriasztót. Ez mindenre jelez, ami jóérzéssel nem beszívható, így a füst mellett akkor is szól, ha a gázrendszerrel van valami gond. Egy szépséghibája van, hogy egy szép nagy, letakarhatatlan körön belül periodikusan néhány percenként villog, ami éjjel zavaró.

Ha már a gáznál tartunk. Két Mol grillpalackot hurcibálok, némi logisztikai hiba miatt mindkettő félig van. Az 5,5 kilós töltet elképesztően sokáig elég, melegvíz nélkül főzésre, fűtésre használva.

Egyetlen ilyen pici palack napi jónéhány kávé, egy-egy leves és valami egyszerűbb étel sütése mellett egy nyáron át simán kitart, úgy, hogy néhány éjszakát át is fűtök vele. A kis kapacitás miatt nem elég egy darabbal gazdálkodni, de annyira minimális költséget jelent a csere, hogy ennyi biztonságérzetet simán megér a második töltet: ha kifogy, majd átdugom a reduktort és mehet tovább az élet a legnagyobb hidegben is. Az más kérdés, hogy a kemény mínuszokban mennyire lesz hajlandó kijönni belőle a gáz, vagy mennyire lehet betakargatni őket.

Szó mi szó, nagyjából kiszámoltam, néhány száz forintnál nem kerül többe az egész éjszakán át való fűtés, ami nagyságrendekkel olcsóbb, mint a zúgó, kattogó, áramot fogyasztó dízelkályha. A gáznál áramot legfeljebb csak a csövekbe meleg levegőt toló keringtető ventilátor eszik, ezt viszont nem használom.

A következő kitelepülés kihívása nem is a kitűzött számok teljesítése lesz, hanem a hideg elleni küzdelemre való felkészülés. A kis kályha fagypont körül vígan, félgőzzel kellemes meleget csinált, noha az összes szellőző takarás nélkül maradt. Ezt a hegyekben már többször bizonyíthatta. Nagyságrendekkel hidegebb talán még decemberben sem lesz, de a januári és februári fagyok keményebbnek bizonyulnak, aminek nem lehet felkészületlenül nekivágni.

Legközelebb terveim szerint egy új vertikál tesztjével érkezem. A kitelepülés várakozáson felül teljesített, a 20 újjal immáron 82 DXCC van a mobil állomás logjában, ami ezúttal 135 sorral gyarapodott. Legközelebb 5 új körzet és 140 QSO a cél.