A héten nincs időm videót csinálni a Field Day Challenge októberi etapjáról, ezért amolyan képriport formájában mutatom be legutóbbi helyemet.

Az itt rejlő néhány apróságot inkább csak ötletnek szánom azoknak, akik hasonló megmozduláson törik a fejüket, persze magamnak elrejtek benne egy-két konzekvenciát vagy feladatot.

Október utolsó hetén került sor a Field Day Challenge e havi etapjára, melyet – útban az RH yagi átvétele felé – Dunaújvárosban ejtettem meg az azt megelőző napon. Az időjárás-előrejelzést sok értelme nem volt nézni, változékony időt, napsütést, felhőket, felhőszakadást és szelet egyszerre jósolt. Végül is bejött…

A kijelölt QTH egész pontosan az autópálya pihenőjében volt, az itteni megálló nagyon szimpatikus, nem először alszom itt. Külön van a személygépkocsik parkolója a kamionokétól, de erre kicsit később visszatérek. Nem szoktam leakasztani a lakókocsit, csak tehermentesítek kicsit a támasztókerékkel. Ez később fontos lesz, erre is visszatérek. Egyedül az antennát teszem le, aminek most otthon maradt két eleme is, így nem lett hosszabb 5 méternél.

Így utazunk: mivel a rig több helyen van használva, így vízhatlan, szivaccsal bélelt kofferekbe csomagolva érkezik minden. Bal oldalon a felemelhető asztalra készített polc van, ez igen jó szolgálatot tesz, amikor fogytán a hely magam körül. Tekintve, hogy a laptop, rádió, tuner és az interfész mellett ezen az asztalon eszem is, enélkül aligha férnék el.

A jövőben egy dedikált asztal kerül be, amin fixen van rögzítve a polc és a megfelelő helyeken néhány kivágás a vezetékeknek. Mivel rádiózni általában egyedül megyek – leszámítva a vendégeket – az új asztal valamivel nagyobb is lehet.

Így néz ki a rig összeszerelve, az első CQ közben. Az ablakon már látszik az előrejelzés egyik bejött momentuma, a rövid ideig tartó, ám annál intenzívebb eső.

Esőben nincs napsütés, a 100 Ah-s akksi pedig csak félig volt feltöltve. ettől függetlenül a két félnapos rádiózás meg sem kottyant neki. A képen az adás pillanatában mért áramfelvétel látható, némi töltés mellett. Itt épp sütött a nap, de már nagyon alacsonyan volt. Úgy tűnik, egy-másfél ampert jelent, hogy nem lehet megdönteni a 60 wattos napelemet.

A kamionok egy füves placc túloldalán vannak, ez a nagyjából 80 méter pedig pont elég ahhoz, hogy egyáltalán ne zavarjanak, ha tolatnak vagy hajnalban indulnak. Ebben a parkolóban egyébként minden oldalon ilyen kutyafuttatók vannak, padokkal, asztalokkal. Ha vendég érkezik, kényelmesen ki tudunk ülni.

A rövidre sikeredett antenna 10 méteren szinte tökéletes SWR-t mutat, a tunernek nem is volt dolga. A radiálokat persze kihúztam, szépen elrejtve a padka tövében.

Megoldódott az időszinkron is, nem kell többé internet a pontos idő beállításához. Az USB-s GPS-el több programot is kipróbáltam, köztük két amatőr gyártásút, de egyik sem jött be. Végül az NMEATime nevű szoftver lett a befutó. Itt is volt majdnem 2 másodperc eltérés a szinkronizált idővel, de végre lehet deltát állítani, így tökéletesen be lett lőve a pontos idő. Ennek a szoftvernek két változata van, az első ingyenes, csak indításkor ugrik fel egy ablak, a második 15 napot ad, egyébként egy ötezres körül van.

Említettem, hogy nem szoktam kipakolni. Ezt tartom, egyedül egy kétszintes éket használok szükség esetén. Mivel a parkolók lejtenek, én pedig oldalról állok meg, így erre gyakran van szükség. A sárga, talpon átfűzött és rögzített kötél azt a célt szolgálja, hogy először ráhajtva megakadályozza, hogy a kerék eltolja maga előtt az emelvényt. Aki lakókocsival vagy lakóautóval tolta már el az ideális helyről az éket tudja, miről beszélek.

A másik kitett holmi az antenna. Ez két lefele fordított L-vassal kialakított tartón van, amiről egyszer régen már esett szó az oldalon.

Mivel ezeken a megállókon dolgozni és enni is kell, a polc bizony jó szolgálatot tesz. A kárpitozott rétegeltlemez méretei, kialakítása olyan, hogy az csak erre a feladatra tölti be funkcióit, így családi kirándulások alkalmával nem tartozéka a lakókocsinak.

Sokat próbálkoztam kombinálni, de a legtisztább megoldás, ha minden feladatra külön eszközt használok. Nincs kombinált laptop, nincs másodlagos kijelzőn nézett tévé, mivel hely van bőven.

Az otthon felejtett antennapálcák miatt (egy toronyba véletlenül felhúzott kötélvéget piszkáltam le velük…) 20 méter alá nem mentem. A terv egyébként az, hogy a vertikál valamennyi elemét egy jó hosszú vezetékkel toldom meg, amit valahova kifeszítek, hátha hangolható tartományba kerül a 80 méteres sáv.

Az interfész minden ledje piros. Azt hittem, hogy ez nem jó, de be kell látnom, hogy így talán kevésbé feltűnő, ha a periférikus látómezőben villog. Ami hiányzott viszont, a potik jelölése, így a helyzetüket jelző pálcikát már én töltöttem ki fehér alkoholos filccel.

Talán ez volt a leghidegebb óra hajnalban. Egyáltalán nem probléma, a kályha félgőzzel is baromi meleget csinál, a hideg egészen máshol rejt kihívásokat…

A gázpalack nagyon sokáig elég, 2-3 átfűtött éjszaka és egy csomó kávé és melegítés után még félig van. A rendszer egyébként a Mol grillpalackjával üzemel, ami 5 kiló töltetet rejt és párezer forintért cserélik egy csomó helyen. Hátránya, hogy külföldön nem tudom cseréltetni.

Reggel, miután este világítottam, majd alvás közben feltöltöttem a telefont és a tabletet még bátran tudtam rádiózni. A képen a vételi áramfelvétel látható felkelő Nap mellett.

No és itt jön a hideg problémája, a párásodás. A leghidegebb helyeken – az ablakok öbleiben – lecsapódik az, amit kiszuszogok, de ezzel valójában nincs semmi dolgom. Néha azért figyelem, nehogy a falakon csorogjon végig, de majd idővel kiderül.

Az ALC kijelzés fontos és mint a digitális üzemmódoknál, itt és most rendkívül hasznos. Az FT8 jelszintjét két műszer segítségével tudjuk beállítani. Az egyik a teljesítmény, a másik az ALC. Ez a végletekig leegyszerűsítve egy olyan automatikus szabályozó áramkör (Automatic Level Control), ami az optimálisnak talált, kimenő teljesítményt értelmszerűen meghatározó bemeneti szint után visszaveszi a végfok meghajtását.

Ezt azért írtam így, hogy megértsük a szint beállítását: Tune kapcsoló mellett addig emeled a jelszintet, ameddig a teljesítmény emelkedik. Amikor a „hangerő” eléri a szerinte optimális szintet és már nem emelkedik a teljesítmény tovább, elkezd dolgozni az ALC, jelezve, hogy mennyi munkája van, azaz mekkora mértékű az a szint, amit leszabályoz. Amikor megmozdul az ALC is – elérted a maximális teljesítményt. Az ALC-vel bátran elmehetsz a harmadáig, végfok nélkül sok jelentősége nincs, hogy minimálisra tornászd.

Na és akkor itt jön, hogy nem talpalok le. A lakókocsik, lakóautók talpa a hiedelemmel ellentétben nem arra valók és nem is alkalmasak rá, hogy megtartsák a felépítményt, vagy megemeljék azt. Addig kell őket lefele tekerni, amíg földet nem érnek, előnyük annyi, hogy az erős szél nem lökdösi a szerkezetet, vagy az nem inog, amikor mozogsz benne. Egyedül ez utóbbi megszokható és nem zavaró, többen viszont a mások mocorgása már ront a komfortérzeten.

A lényeg, hogy reggelre megélénkült a szél, ennek pedig van egy mindig vízszintben álló műanyag talpa. Az ott libeg rajta, amit a szél előszeretettel mozgat. És itt hívnám fel a figyelmet a félálomba betömködött papírzsebkendőre, amit a talprész újabb változata egy előfeszítő rugóval helyettesít. Bizony, most nem munkásokra ébredtem, hanem a szél kopogására.

A lefelejtett antennapálca tömör, nem folyik bele a víz, viszont a köztes tagok kialakításában nem voltam biztos. Az is felmerült, hogy a víz végigfolyik az egész antennában, és a talpában lévő balun körül köt ki, ezért kapott egy kupakot. Vagyis nem annyira kupakot, mint inkább egy 3in1 zacskót, de a célnak megfelelt.

Az elpakolás pillanata. Akinek gabalyodtak már össze radiáljai vagy dipólja, az tudja, hogy akárhány tépőzáras kötözőt megér a rendben elcsomagolt készlet. Egyébként hurkonként kettő kell.

A kis megálló a tervezett 127 QSO mellett 47 DXCC-vel zárult, az FDC sorozat negyedik állomása után pedig összesen immáron 62 körzet van a logoban. Ha minden jól megy, találkozunk a fagyos novemberben az ötödik kör alkalmával, ekkor a cél három új körzet és 130 QSO 50 DXCC-vel.