Sokak által utánépített kapcsolás volt a néhány alapvető nehézséggel küzdő μSDX, ami most új formát öltött. A krónikus egysávosságot és a dobozolhatóság problémáját WB2CBA Barb egy új paneltervvel oldotta meg.

Lendületesnek bizonyul az ankarai csapat, ugyanis sem a szoftvert, sem a panelt nem éri meg újratervezni, mert mire végzek vele, már napvilágot is lát egy új, számos más helyen is javított változat. Ez történt most is.

Az alapvetően elődjének kapcsolására és funkcióira épülő uSDX TriBand ránézésre radikálisan elüt elődjétől, pedig annyira ugyanaz, hogy még az 1.02-es verziószámú firmware is jóformán rámehet.

Ne felejtsük el, hogy egyszerűsége és olcsósága miatt szeretjük ezt a rádiót, nem pedig a minősége előtt borulunk térdre.

Annyira nem is problémamegoldásról beszélhetünk, mint inkább alternatív állításáról. Erre még visszatérek. Az előlaprádió egy klasszikus házba lett áttervezve: hosszúkás, elején és hátulján kezelőszervekkel illetve csatlakozósorral ellátott panelt kapott, valamint egy arra merőlegesen illeszkedő előlapi áramkört és egy hátuljára ülő, tetszőleges sávokra megépíthető végfok- és szűrőmodult. Ez utóbbi komponens hét helyett immáron csak ötpólusú, magyarul két tekercs van benne.

Ez a frontend a kis rádió egyik érdekessége, ugyanis amellett, hogy önmagában hordozza a végfokot, az LPF be- és kimenete egy-egy manuális kapcsolóval állítható át.

A rádió másik különlegessége a hétköznapi 1602-es LCD-től való elrugaszkodás, a paneltervek egyik verzióban ugyanis egy COG (Chip On Glass) kijelzőt hordoznak, mely önmagában is meglehetősen impozáns: amellett, hogy ugyanúgy 16×2 rendszerű, már kicsit négyzetesebb pontok mátrixából áll.

A három panel elrendezése éppen az a – engem Elecraft K1-re emlékeztető – megoldás, amibe az ember rögtön beleszeret.

Az egész készülék egy Kínából kapható 3000 forintos, 88x38x110 milliméteres alumínium házba illik, melynek elő- és hátlapja célszerűen szintén panelből készülhet.

Ennyit a külcsínyről, és akkor tekintsünk kicsit beljebb, hogy mit is hord hátán a három kis panel.

A MSOP-10 remegő kezű ellenségeinek jó hír, hogy a modulos Si5351 DDS alkalmazásának lehetősége továbbra is megmaradt. A panelen kapott helyet a mumusnak számító kombinált SMD jack is, melyet ezúttal is el lehet hagyni, ha nem jöttek még meg keletről a rendeltek.

Az alaplap kapcsolása többnyire ugyanaz, mint az elődjeié. Különbség egyedül a korábban elhagyandó R28 és Q5 hiányában mutatkozik meg – ami lássuk be tévedés volt -, helyette egy új alkatrésszel, a G3VM szilárdtest optoval találkozhatunk. Ő a ptt-vel van szoros barátságban, gondolom kitaláljátok, hogy miként.

Természetesen a készülék hagyományos, 2×16 karakteres LCD-vel szerelhető előlappal is meg van tervezve. Hasonló a kettősség figyelhető meg a végfoknál is: az elég könnyen hővé alakítható BS170-eket az Infineon IRLML2060 SMD (SOT-23) MOS-FETjeire is le lehet cserélni, ekkor talán a PA bias minimumértékét állító menüpont is értelmet nyer. Az FST3253 muxot a könnyebben beszerezhető CBT váltotta, ez sokaknak biztos nagy segítség.

A kis rig kapott egy I/Q kimenetet az SDR számítógépes alkalmazásához; ezt az opciót egy tüskesoron nyerhetjük ki. Szintén belső pinsor a programozásnak szánt ISP csatlakozó, de én inkább az Arduino UNO boardos megoldást ajánlom.

A két fet közti különbségbe és a beállításokba nem ástam még bele magam, helyette viszont válaszolnék egy gyakran felmerülő kérdésre. Ez a 74ACT00 IC-vel kapcsolatos, miszerint többen észrevettétek, hogy 74AC sorozatot használok. A kettő közti különbségnek most nincs jelentősége, hiszen a mikrovezérlő elég egyértelmű jelet szolgáltat.

Ennek megértéséhez tisztázzuk, hogy az AC sorozat tokjai nagysebességű CMOS-t rejtenek, míg az ACT ezek TTL-szintekkel is kompatibilis változatát. Tudni illik, hogy a CMOS bemeneti küszöbértéke sokkal inkább közelíti a Vcc értékét, de alsó hangon is 5 volt körüli, míg a TTL 2 Volt körüli magas szintjéhez 0,8 volt alacsony érték párosul. Magyarán szólva ha egy CMOS bemenetére TTL szintet kapcsolunk, az pont abban a biztonsági tartományban lesz, ahol óvatosságból semmi sem történik. A végtelenségig egyszerűsítve tehát azért van szükség a T-s sorozatra, hogy azok e szűk középtartományban is vígan el tudják különíteni a jeleket.

Az Atmel viszont nem 1…2 volt között billegő jelszintekkel operál, hanem markáns feszültséget kapcsol, így a TTL-tartományban szelektív félvezetőre meglátásom szerint nincs nagy szükség. Szóval ha 74AC00 van otthon, ne sajnáld, dugd bele és reménykedj, hogy nem valami kínai kapcsolósor.

Kissé elkalandoztunk az eredeti témától. Visszatérve a két verzió közötti különbségre megjegyezném, hogy sotázni az előző, előlapi paneles megoldás szerencsésebb, ugyanis egy felnyitható fedelű, robbanásbiztos, vízmentes műanyag minikoffer lapjára építve terepen ezerszer praktikusabb, mint a hagyományos elrendezés, ráadásul elfér a fedél alatt az antenna, mellette pedig az akksi. Mint a Paracut. Ahhoz, hogy a tribandert hasonlóképp strapabíróvá tegyük minimum plexi kell a kijelző elé és az egészet behúzni egy óriási zsugorcsőbe.

Az IC-foglalatért elnézést kérek, azt hittem, ez lesz az akadálya a bekapcsolásnak, de nem. A következő estéken igyekszem befejezni a saját 40/30/20 méteres verziómat, és jövök a tapasztalatokkal valamint a tekercsadatokkal, az esetleges buktatókkal. Addig is lesz egy megemlítendő apróság a mikrovezérlők sokszorosításáról.