Egyre inkább kezd teret hódítani a lassú jelek vétele és adása, amit valamelyik héten „az igazi rádióamatőr üzemmód” néven illettek az egyik fórumon.

Az egész mutatvány egy tenyérnyi távíró adó köré épül, amit egy mikroprocesszor vezérel valami végtelenül egyszerű programmal. Nézzük hát meg, mi is ez.

Kezdetnek talán különböztessük meg a QRSS-t és a WSPR-t, mivel a konstrukciók gyakran együtt alkalmazzák az elnevezést, ami sokakat összezavar. A QRSS szó a QRS rövidítésből származik, és extrém lassú adásmódot jelent. A WSPR (Weak Signal Propagation Reporter) szó szerinti fordításban gyenge jelek terjedésének jelentése. Míg a hibakorrekcióval is rendelkező ajánlást Whisper-nek (suttogónak) nevezik és az 1,46 budos átvitel 4 shiftből áll – melyek egyenként 1,46 Hz-es különbséget jelentenek – addig a QRSS úgy terjedt el, mint az alkalmazott lassú adású billentyűzött üzemmódok (pl. SLOW-CW, DFCW, FSK/CW) összefoglaló elnevezése.

A QRSS adók üzemeltetése a kor trendjének megfelelően átalakulóban van, és egyre inkább nem kétirányú kapcsolat létrehozására irányul, hanem úgynevezett bacon-ok, címzés nélküli üzenetek sugárzása a feladat. Általánosságban elfogadott, hogy az amatőr a sávok QRSS szegmensében saját hívójelét és lokátorját, vagy egyéb rövid információt sugároz azért, hogy az interneten szép számmal található úgynevezett grabberek, azaz spektrumképüket általában 10 perces ciklusonként képként megjelenítő vevőállomások révén a terjedési vizsgálatokat, következtetéseket segítsék elő.

A magyar jogszabályok szerint egy rádióamatőr egyszerre egy állomáson dolgozhat, de ez alól kivételt képeznek a jeladók, amik viszont külön adóengedélyes kategóriába is tartoznak. Így a QRSS adó használata elvileg csak kezelő felügyeletében lehetséges és nem sugározhat két percnél hosszabb modulálatlan vivőt. Ha mégis a broadcasting mellett döntünk, a hol kérdésében nem kell sokat kutakodnunk. Valamennyi sávnak megvan a maga QRSS adók számára fenntartott szegmense, ami általában az alján helyezkedik el, de vannak frekvenciák, amik a könnyen beszerezhető (például NTSC) kvarcok miatt terjedtek el.

2200m: 137,6-137,8 kHz

660m: 476,1 kHz

160m: 1843,2 kHz

80m: 3500,8 kHz / 3575,5 kHz / 3579 kHz / 3599,9 kHz

40m: 7000,8 kHz / 7040,2 kHz / 7059,9 kHz

30m: 10140 kHz

20m: 1400,8 kHz / 14098,9 kHz /  14318,18 kHz

17m: 18108.9 kHz / 18105,9 kHz

15m: 21000,8 kHz / 21148,9 kHz

12m: 24928,9 kHz / 24880,8 kHz

10m: 28000,8 kHz / 28188 kHz / 28322 kHz

6m: 50294,400 kHz

Mivel a távírójelek 20-100 wpm (szó/perc) sebességénél nagyságrendekkel lassabban adunk, így ugyanakkora fajlagos W/Hz-nyi teljesítményhez nagyon kis, akár néhányszor száz milliwatt teljesítmény is elegendő, a moduláció által használt sávszélesség pedig rendkívül kicsi. Ezen lassú sebesség alatt a QRSS négy elfogadott sebességét értem, melyek ponthossza 3, 10, 30 vagy 60 másodperc, azaz sebességük 0,333, 0,1, 0,033 vagy 0,166 baud. Az adók többsége 100mW vagy 1W alatti kimenő teljesítménnyel üzemel, jeleiket mégis szinte a világ bármely pontján lehet venni, vagy látható megannyi kontinens grabberén. Példaként a QRSS3 tízszeres, míg QRSS60 adás 200-szoros teljesítménynek feleltethető meg, azaz egy 1W-os adó a hagyományos adásmódnak megfeleltetve egy 10 vagy 200 wattos adó teljesítményével ér fel.

Ejtsünk talán néhány szót a vevőkről és működésükről is. Felépítésükben nem térnek el a hagyományos vevőktől, a jelek dekódolása és rögzítése az, ami különleges eljárást igényel, általában számítógépes szoftver segítségével. Több QRSS-vevő program is létezik, a legkedveltebb talán az ingyenes Argo. A spektrumképet – tekintettel a hosszú pontidőre, azaz a rövid „ti” jel hosszára – lassan futtatva jeleníti meg, így a teljes, akár 10-20 perces adásidejű üzenet is belefér egyetlen képernyőképbe. A több másodperces jelek vétele a gyakorlatban is kényelmes megoldásokat nyújt, hiszen csúnyán kifejezve a hibatűrés rendkívül nagy, némi fading vagy pillanatnyi elnémulás még csak nem is látszik a jelek összetömörített képén.

A QRSS jeladók – bacon-ok – alapvetően két terminussal üzemelnek. Van, ami folyamatosan sugározza üzenetét és van, aki az óra vagy a nap meghatározott időszeletében teszi ugyanezt. A legegyszerűbb, akár egyetlen mikrovezérlővel felépített készülék folyamatos, esetleg némi késleltetéssel periodikus adást biztosít, a bonyolultabbak már DDS-el vannak szerelve és az óra meghatározott szeletében különböző üzemmódokban különböző frekvenciákon is üzemelhetnek, előre programozottan, folyamatosan kommunikálva a kezelővel. Az elmúlt időszakban mindkettőből építettem egyet-egyet, mihelyt az első beüzemelésre kerül, közzéteszem.

A QRSS sebessége tehát általánosan elfogadott értékekhez igazodik, nézzük meg a legkedveltebb modulációs formákat.

FSKCW

Talán a legkönnyebben visszafejthető és leglátványosabb átviteli mód a frekvenciabillentyűzés. Rendkívül sok zavart és hibát tűr el (nem az átvitel hibajavításáról beszélek), azontúl könnyű előállítani. A moduláció során az alapfrekvenciát változtatjuk a shift értékével, a jelet így a magasabb, módosított érték adja. A shift jellemzően 4 vagy 5Hz, a szüneteket is az alapfrekvenciás vivő tölti ki. Tapasztalataim szerint leginkább ezzel a modulációs formával találkozni a sávok QRSS szegmenseiben.

DFCW

Mint az elnevezése is mutatja, két frekvencián történik a billentyűzés, de ellentétben az FSK-val itt nem csak a magasabbik érték határoz meg adatot és nincs folyamatos adás. A jellemzően 4-5Hz shift, azaz eltolás a rövid és hosszú jeleket különbözteti meg.

SLOWCW

Ez az elnevezés nem mást takar, mint a hagyományos távíró üzemmódot. A vivő billentyűzése a hagyományos úton, egyetlen frekvencián történik, azonban a QRSS-nek megfelelően hosszú időtartamban.