Iszonyat sok módszerrel találkozni, amivel morzézni lehet megtanulni – vagy épp nem lehet. Egy biztos, sokan azzal az alapvetően elhibázott, honvédségnél is erőltetett asszociációs technikával tanultuk meg a betűket, amivel nagyon kár volt.

A morzeismerő amatőrök tábora hazánkban csökken, míg a sávok egyre zsúfoltabbak. Ennek okáról sokat lehetne vitatkozni, a lényeg, hogy a teljesen külön világot jelentő nyelvet igenis meg kell tanulni. Cserébe új távlatok nyílnak, új, tenyérnyi és bárhol bevethető rigeket vehetünk őrjítően jó eredménnyel használatba. Arról nem is beszélve, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen esélyed, hogy a rövidhullámokon is értelmetlenül cébézők társaságától elszakadva egy valódi rádióamatőr közösségbe kerülj.

Pipásbácsi, csárlibácsi és társai bizony sok kárt tudnak okozni, ugyanis az asszociációs módszer lassabb és fárasztóbb, mint a szóképeket feldolgozó dekódolás. Ha pedig belénk égett, nagyon nehéz szabadulni tőle.

Ha magunk elé veszünk egy újságot – no nem egy látássérülteknek való betűkészletet használó Rádiótechnikát, hanem egy takarónak is jó Népszabadságot – és elkezdjük csipogónkon leadni a cikkeket, mire a lap aljára érünk, így vagy úgy, de megtanultuk a betűket és a karakterek alakjának többségét.

A csipogóval sem kell sokat bajlódni, a legcélszerűbb rádiónkat beállítani úgy, hogy akár a iambikus billentyűt használva a sávzaj mellett hallgassuk az önhangját. Az FT897-em esetében ez a J menü BK ki és KYR be beállításainál működik, miközben első lépésben 13 wpm-re állítottam a keyert. Ha hasonló megoldásra nincs lehetőséged, ajánlom figyelmedbe a korábban közölt, érintéssel vezérlehető kapacitív gyorsbillentyűt.

Nagyon érdekes hogy a nem belém égett karakterek mennyire könnyen rögzülnek ritmusuk és képük alapján.

A gond igazából a vétellel van

A vétel gyakorlásánál a feladat kettős: egyaránt fontos a hibák számának csökkentése és a sebesség fokozása, miközben nagy biztonsággal kell visszajelzést kapnunk, hogy helyes-e amit vettünk. Sajnos a kezdetekben ezért sem célszerű a sávok lassú adásaira vadászni. A vétel gyakoroltatására több módszer is létezik.

Lehetőségünk van ingyenes online kurzusokon részt venni, ahol más tanulókkal hasonlíthatjuk össze tudásunkat vagy épp előrehaladásunkat egy-egy szekciót lezárva, erre biztosít lehetőséget a magyar felülettel is bíró lcwo.net – azaz Learn CW Online – oldala.

A Koch-módszer

A portál az úgynevezett Koch módszert dolgozza fel, ami annyit tesz, hogy tematikusan összeállított – egymáshoz valamiképp hasonló – karaktercsoportokat gyakoroltat. Esetemben a repülőkön töltött sok időt volt célszerű összekötni a gyakorlással, így egy offline lehetőséget kerestem.

Számításaimat leginkább az Android rendszerre letölthető Morse Mentor nevű alkalmazásban találtam meg, ami a hozzám igazodó sebességgel adja le a kicsinek épp nem mondható csoportokat, hogy aztán kiértékeljen és eldöntse, a következő szintre léphetek-e. Ehhez nyilván a vétel sebességével lépést tartva kell begépelni a vett karaktereket, ami kis eszköznél – főleg egy repülőn – nem a legkönnyebb feladat.

Az ingyenes program viszonylag intelligensnek mondható. Simán megbuktat például akkor is, ha elég gyors vagyok ugyan, de hajlamos vagyok akár hibahatáron belül egyetlen betű túlzott, rendszeres hibájára. Mivel nem a következő szint elérése, hanem a biztonságos vétel a cél, ezt örömmel is veszem.

Egészében véve napi negyed óra adás és egy óra vétel gyakorlása mellett egy hónap alatt QSO-biztos adás- és vételtechnika sajátítható el. Mielőtt azonban bárki nagy magabiztossággal CQ-zni kezd vagy válaszol egy-egy adásra, fontos, hogy legalább ennyi időt töltsön megfigyeléssel is: hiába tudjuk a KRESZ-t, a forgalomban komoly meglepetések érhetnek, hiszen az interakciók gyakorlati és emberi tényezői különleges helyzeteket képesek teremteni.

Ha van bevált vagy épp kerülendő módszered, örömmel venném, ha lentebb megosztanád!