A HAM kifejezés a világ minden pontján a rádióamatőröket illeti. Eredete körül több mendemonda leng, míg köznyelvi használatának első írásos nyoma viszont fellelhető. Járjuk hát kicsit körbe.

A múlt század elején minden mesterség űzőjét ham-nak nevezték, aki nem volt szakképzett – mint például a színészeket (ham actor) is. Ez bizony egy degradáló jelző volt, amolyan kétbalkezes, kontár jelentéssel. A század elején a vezetékes távíró jeleit a szalagok kiértékelése helyett fül alapján papírra vető „amatőröket” is ham-ként jellemezték, majd az 1910-es években a rádióját autodidakta módon maga barkácsoló, a rövidhullámú sávban egyre többször megjelenő és bizony sokszor zavart okozó személyt is hamradio operátornak hívták a kereskedelmi állomások kezelői. A mai értelemben használt kifejezést végül a szakirodalom vezette be a tízes évek közepén. Eredetéről megannyi tézis szól.

A Harvard hívójele is az eredetre pályázik

A Harvard Rádió Club, mint első amatőrök által üzemeltetett kollektíva mögött Albert S. Hyman, Bob Almy és Poogie Murray állt. Az állomást eleinte Hyman-Almy-Murray-nak hívták, aminek fárasztó hossza hamarosan rövidítésért kiáltott. Ezt leegyszerűsítve, nevük első két betűjét megtartva a HY-AL-MU hívójelet vették fel, ám ezzel 1901-ben lett egy kis probléma: a HYALMU hívójelet összekeverték egy mexikói hajó, a HYALMO nevével. Ekkor úgy döntöttek, HAM-ként folytatják munkájukat.

Beszéltek az amatőrökről

Hamar feltűnt, hogy némely amatőrnek szebb, jobb jelei vannak, mint néhány hivatalos távíróállomásnak, ráadásul füllel eredményesebben is tudják venni az üzeneteket, mint a szalagot elemző operátorok. Elengedhetetlenné vált, hogy valahogy hivatkozzanak rájuk és adta magát, hogy a rádióamatőrt hamradio operator-ként emlegessék. De ez nem minden.

Az amatőrök eredményei, de méginkább az általuk okozott jelentős zavarok világszerte problémát jelentettek, így Washington is felfigyelt rá. A kongresszusi bizottságok napirendre tűzték a kérdését, szükségesnek látva és megvalósítva a rádióamatőr tevékenység törvényi szabályozását.

A „szegény kis HAM állomás”

A széles körben terjesztett, a harvardihoz és a kereskedelmi adók bosszankodásaihoz is kapcsolódó mendemonda szerint 1911-ben Albert Hyman harvardi értekezésének témájául választotta a rádióamatőr tézis valamint a vezeték nélküli kereskedelmi hírközlés szabályozásának ellentmondásait. A dolgozat jól sikerült, így oktatója ragaszkodott hozzá, hogy eljuttassák David I. Walsh szenátorhoz, a távközlési bizottság egyik tagjához akit szintén lenyűgözött az írás, Hymant pedig bekérették a bizottság elé.

Albert ekkor kiállt és a sírás határán elmondta a tagoknak, miként építették a kis egyetemi állomásukat, milyen eredményeket értek el és rámutatott, hogy most az engedély költségei valamint az amatőrökkel szemben támasztott feltételek miatt abba kellene hagyni tevékenységüket.

Kongresszusi vita kezdődött a rendelet kapcsán, és a „szegény kis HAM állomás„-ként emlegetett harvardi kollektíva a teljes rádióamatőr szellemiség szimbólumává vált.

Állítólag egy magazinról kapta a nevét

Mendemonda, ráadásul nyoma sincs az állítólag oly népszerű Home Amateur Mechanic magazinnak, aminek betűszavaiból eredhet a kifejezés. A felvetésnek ráadásul eredetét sem ismerni, több mint valószínű, nem is játszik szerepet a szó eredetében.

A Hertz-Armstrong-Marconi teória

Egyesek szerint HAM a rádiózás három úttörőjének, Heinrich Hertz Rudolf, Edwin Armstrong és Guglielmo Marconi nevéből ered. Ez bizony hazugság, hiszen Armstrong még csak ismeretlen hallgató volt a Columbián, amikor a kifejezés már rögzült a köztudatban (1912-ben építette meg a regeneratív áramkörét).

A Hammarlund reklám

Egy másik feltételezés szerint a Hammarlund rádiók legendás minőségéről kapták a amatőrök a HAM elnevezést. Ezzel csupán annyi a gond, hogy a Hammarlund Manufacturing Company-t is csak 1910-ben alapították…

Jegyzett hívójel biztosan volt

Ugyan magát HAM-ként jelölő klub már üzemelt korábban, de 1909 májusában a Modern Electrics által kiadott első hívójelkönyvben a minneapolisi Earl C. Hawkins hívójeleként a HAM szerepelt.

Hamar bevonult a köztudatba

A Technical World Magazine 1915 augusztusi számában megjelent Árvizek és távközlés című írásával Hanby Carver tett először megjegyzést, hogy az amatőröket a kereskedelmi állomások HAM-nak nevezték el. 1916-tól a QST magazin is átvette az elnevezést, mint a rádióamatőrök általánosan elfogadott rövid neve.

Szintén a QST adott helyt a szó pejoratív értelme – a disznó nyers sonkájáról szóló hasonlat szerint az amatőrök képességei megegyeznek azzal – és az amatőrök elnevezése közötti különbséget felvázoló cikknek, amikor 1919 decemberében a Western Union Telegraph Company egyik alkalmazottja, WL Matteson végleg helyre tette a kérdést, leszögezve, a rádióamatőr önálló jelentést adott a HAM szónak.