A Field Day Challenge igénye és a nosztalgia keveredése, hogy ismét az asztalra került egy FT-817. Természetesen nem maradhat el a facelift, amit a gyártótól hiába is vártunk húsz évig.

Arról már esett szó, hogy mi a különbség az ND és a sima verzió között, mint ahogy arról is, hogy mi mindent nem újítottak az FT-818ND-vel, végül azzal zártuk a trilógia kálváriáját, hogy leállították a széria gyártását.

A készülék használata közben a hiányérzet csak nő és nő, így néhány dolog ki is maradt. A legfájóbb, hogy két évtized és két ráncfelvarrás is kevés volt a Yaesu mérnökeinek ahhoz, hogy egy normális talpat álmodjanak az ikonikus rig alá, vagy megoldják a tápfeszültség problémáját.

E két hiányosságra egy teljes iparág épült, ugyanis a Windcamp kiegészítőket gyártó manufaktúra a teljes faceliftet zászlajára tűzte, és gyakorlatilag két aprósággal megoldott mindent, amit a gyártó évtizedek alatt sem volt hajlandó.

[kép: láb]

A kihajtható alumínium láb és a földelőcsavarral rögzíthető akkucsatlakozó már-már kötelező tartozéka a Yaesu túrázós rádiójának.

A nevét jellegzetes ősmadártól kölcsönzött, Pterosarus fantázianévre hallgató lábak megemelik az előlapot, de előrenyúlva megvédik a kezelőszerveket az eséstől is, miközben a vállpántnak adnak fület. A pár mindössze 100 gramm, és az eredeti szíjtartó helyére kerül. Ára meglehetősen borsos, 18-20 ezer forint körül mozog.

A DC csatlakozóval egybeépített műanyag házat a földelő csavar szorítja a készülékhez, és máris nem a 4×1,7 milliméteres, egy-egy ponton érintkező hüvellyel kell szenvedni, hanem sima vezetéket dughatunk az Anderson csatlakozócsalád legkisebb tagjába, vagy épp a rendszer elemeivel bővíthetjük azt. Az ADP-1 névre hallgató tartozék ára 6-7 ezer forint körül van. A tápvezetéket egyébként kevésbé igényes megoldásként a földelő csavar alá erősített forrfülhöz is hozzá lehet kábelkötegelőzni.

A készüléket megbontva két modullal bővíthetjük azt; egy hőmérsékletkompenzált oszcillátorral és egy KF szűrővel.

A rövidhullámú munka közben sok jelentősége nincs, de a 22,65000 MHz-es, korábban már taglalt TCXO modul talán a legolcsóbb tétel a bővítések során, nagyjából 5 ezer forintért lehet hozzájutni. A 817ND-be még szintén opció, de a 818már alapból tartalmazza a 0,5 ppm-es oszcillátort. Szerepe valójában a konverteres munkák során van, a kis riget ugyanis előszeretettel használják milliméteres hullámhosszúságú készletek KF rádiójaként.

A videóban elhangzottakon túl az új szériás, Yaesu által szállított nagy pontosságú modul már nem a két potis, hanem egyetlen nayg lemez alatt lévő oszcillátoregység. A lényeg, hogy az egyetlen nagy piros poti a sima oszcillátor ismérve.

A kínai olcsó TCXO megosztja az amatőröket, kétségtelenül stabilabb, mint az eredeti oszcillátor, de többen is panaszkodnak a magas fáziszajra. Egyesek szerint a zöld verzió kevésbé zajos, mint a kék, bár ez simán lehet urbán legenda. Valójában egy egész életet le lehet élni nélküle, de ha már van, QRP rádióba nyugodtan beledughatod, hátrébb valószínűleg nem leszel.

Majdhogynem kötelező tartozék a KF szűrő. Ez a végletekig leegyszerűsítve azért felelős, illetve azt határozza meg, hogy milyen széles hangfrekvenciás spektrum jelenik meg a hangszórón. Szerepe van a digitális módokban is, mivel minél keskenyebb a KF jel, ugye annál szelektívebb vevőnk van. Ez nyilván FT8-ban is számít, cserébe viszont csak keskenyebb sávrészt dekódolhatunk, magyarul kevesebb állomást hallunk. Személyes véleményem az, hogy QRP rádió esetében nincs értelme szűkíteni a sávot, mert ha ezen is múlna egy távoli, gyenge állomás QSO-ja, valószínűleg meg sem hall minket. Akkor pedig inkább legyen több sorunk.

SSB-hez az emberi hangnak megfelelően 1,8-2,9 kHz, míg távíróhoz 300-500 Hz sávszélesség való. Az FT-81x készülékekben egyetlen ilyen szűrőnek van hely, erre a gyári szűrőről kapcsolhatunk át a NAR gombbal. Persze csak ha a típusát a menüben sem felejtünk el beállítani HI.

És akkor itt kezdődik a turpisság, ugyanis a 817 gyárilag 2,4 kHz-es Murata szűrővel van felvértezve. Kínából 32-35 ezerért is egy ilyet kapsz, helyesebben egy 2,7 kHz-es változatot, ami gyakorlatilag megegyezik az eredetivel, így sok értelme nincs átkapcsolni rá. Ilyen szélességnél ugyanis nem igazán hallunk különbséget, a 300 Hz plusz pedig még FT8-ban sem hoz érdemben több állomást.

A Murata típusa CFJ455K, valamint kötőjellel egy szám. A szerelt szűrő -13, míg az opcionálisan olcsón beszerezhető -14. Ez a szám jelöli a sávszélességet, azaz a típust.

Az eredeti Collins opcionális szűrők mellett ott van az Inrad, ami 300 Hz-től 2,9 kHz-ig számos típust kínál, igaz, a professzionális minőségnek megfelelően ez is dupla áron a kínaihoz képest. Tapasztalatom a 817-el az, hogy ha szűrőzünk, leginkább távírószűrőt érdemes beletenni, másik SSB filterre túl nagy szükség nincs. Ezt egyébként a digitális módok mellett is bekapcsolhatjuk, elképesztő szelektivitást kölcsönözve a rádiónak a leghasznosabb kiegészítő!

Persze a fentieken túl számos tartozék kapható még a szériához, de valahogy az az érzésem, hogy minden idők legnépszerűbb kisrádiója valahogy nem a házi facelift megoldásokhoz lett kifejlesztve. Az elérhető próbálkozások sorában van még hozzá szabott táskák és hátizsákok egész hada, például a BHI-DSP modul, vagy feleslegesebbnél feleslegesebb oldalsó keret, valamint több gyártó is próbálkozott méretben és hangolóteljesítménnyel hozzá szabott tunerekkel.

Mindezen felül a 3D nyomtatás hozott még néhány apróságot, így az elejét megemelő tálcák, vagy a túl kicsi VFO gomb helyére hányt nagyobb, vagy karos tekerő. Szintén nyomtatással próbálkozva vannak antennatartók, melyek a front vagy hátsó csatlakozóba könyökkel illesztett antennákat nem engedik elbillenni, de ezeknél rendre be kell látni, hogy ezt a kihívást a készülék kialakítása sikerrel nehezíti.

Konstrukcióját tekintve korábban már rámutattam, hogy a gyártó magasról szart a felhasználók jogosan megfogalmazott igényeire, így a húsz év alatt megfogalmazott kritikákra egyáltalán nem hallgatott. Ilyen probléma például az ACC csatlakozón kikapcsolt állapotban is jelenlévő tápfeszültség, amit csak belső átkötögetéssel lehet orvosolni, én ebbe nem mentem bel.

A szokatlanul nagy melegedésre sajnos nincs megoldás, azzal együtt kell élni, a bal hátsó bordára fúrt vagy csíptetett hűtőborda felmelegszik ugyan, de a végfok hőleadása szempontjából gyakorlatilag teljesen jelentéktelen.

Ha találtál már pókfészket lehetetlen helyen, megértheted, hogy ha egy csatlakozót sokáig nem használok, gumidugó kerül bele. Nem járt másként a digitális módokhoz használt 817 se, melynek mikrofon, jack és billentyű aljaiba került egy-egy szilikon porvédő, míg a BNC-n egy zárósapka óvja, hogy legalább ló ne essen bele.

Végül de nem utolsó sorban a tárolásról kell néhány szót ejteni. Ha sokat hordozod különösen fontos, hogy jó helye legyen, túrázások alkalmával a gyors lehűlés bizony komoly ellenség tud lenni egy hátizsákban éjszakázó 817 számára. Nem kell rögtön a Peli palettájához nyúlni, hiszen kiváló, közel légmentesen záródó műanyag és alumínium kofferket lehet kapni például a pro-tec márkanév alatt is, melynek 1×1 centis szivacskockáit szinte bármihez alakra lehet szabni. Az ilyen tárolók persze elnyelhetik a legértékesebb tartozékokat is, így minden egy helyen vészeli át a gyakran húsz foknyi hajnali hőmérsékletváltozást.

Tipp: ha nem hátizsákba, hanem autós hurcolászásban gondolkozol, érdemes megfontolni az airsoft- vagy a vadászpuskák univerzális keménytokjait is: kicsit ugyan drágábbak, de mindent kibírnak és még a mobilantennának is lehet helyet faragni bennük.

Mindezeket egybevéve a ‘817 szerethető rádió, és ha vigyázunk rá – valamint nem gyepáljuk mindenféle menütuninggal tizenakárhány wattosra – sokáig élvezhetjük hűségét.