Nagy dobásra készül a Kenwood
Valamire nagyon készül a Kenwood a daytoni Hamvention kiállításon. Az amatőr berendezések egyik legnagyobb seregszemléjén rendre azok az újítások mutatkoznak meg, amik meghatározzák a következő esztendők feljesztési trendjét.
Daytonban mutatkozott be annak idején az Elecraft K3S, de ott ismerhettük meg a Yaesu nagy múltidézését, az FT-891-et is. A várakozásoknak megfelelően most ez utóbbi dobna be valami újat – mondjuk igazán időszerű lenne az SDR-ek piacán is virítani – de valószínűleg csak az FT-818 készülékét teszi az asztalra, mely mint legutóbb, ismét csak egy ráncfelvarrás. Persze nem kizárt, hogy a régi hírverés manifesztálódik, és megismerhetjük az FT-410 ultraalacsony költségvetésű RH riget, bár ez aligha számítana jelentős lépésnek az így is alsó árkategóriát verdeső, ám tunerrel megbolondított FT-450D után, ami újonnan itthon is alig 220 ezer forint.
Az Icom ősszel Tokyoban szokott debütálni az újdonságokkal, így korábban az új trendet teremtő IC-7300, rá egy évre az IC-7610, tavaly pedig az IC-9700 mutatkozott be. Sanszos, hogy nem a legújabb zászlóshajóról rántják le a leplet, csak kitesznek egy limitált szériás IC-7850 készüléket.
Viszont most a Kenwoodról suttonak. A TS-990 óriását 2012-ben bemutató gyár az elmúlt években mélyen hallgatott magáról, és nagyon azt beszélik, hogy a túlságosan is kisstílű TS-590 és a mamut közötti űrbe valami beékelődik, amiről a május 18-20. közötti eseményen hull le a lepel.
Hogy mire számíthatunk? Egy Icom IC-7xxx sorozat alsóbb szintjére pozicionált középkategóriás adóvevőre, mely nagy valószínűséggel SDR alapokon nyugszik. Emlékezzünk csak, a TS-2000 vadhajtásában volt egy kijelző és kezelőszerv nélküli B2000, melyek piacán nagyon érdekes változás ment végbe az elmúlt két évben: eltűntek a Flex és az Anan olcsó készülékei, és megugrottak a palettán maradtak árai. Jó eséllyel ezt a piaci rést tömi be a hasonló témában régóta gondolkodó Kenwood, ami egy 4-6000 dolláros árkategóriában elérhető rádiót jelent minimális kezelőszervekkel, egy tőle szokatlan, nagy méretű, sok funkciót rejtő érintőképernyővel.
Bebizonyosodott, hogy az utóbbi időkben piacra dobott méregdrága, “csilli-villi szuperkütyük” nagy része zajláda – a hirdetésekben is több az eladásra kínált ilyen szajré, mint aki venni akarna.
A rádióvételhez tekercsek, kondenzátorok (rezgőkörök) preszelektorok, szűrők kellenek – utána jöhet mindenféle digitális hókuszpókusz. Meg hát némi rádióamatőr tudás sem ártana, hogy az ember utolérje a technikát. Az SDR-ek is – ha túllépnek a hangfrekvenciás sávra történő lekeverésen – és más semmi teórián – hanem megtartva a valós szuperheterodin elvet, akkor megjavul a helyzet. Vannak biztató jele…
Nem, ilyesmi nem bizonyosodott be. A közvetlen mintavételezés – már ha valóban az – mindezen túlmutat. Az olyan hibridek, amikben csak a KF digitális valóban megkérdőjelezhetőek, de ott is az analóg fokozatok a gyenge pont. A komoly gyártók nem is erőltették nagyon azt a vonalat (az Alinco nem tartozik a komolyak közé). Ami érthetetlen, hogy egy FPGA lényegesen olcsóbb mint egy komplett RF/KF rész, mégis többszöröse a rádió ára a hagyományosoknak, igaz, messze túlmutat rajtuk.
Nem kívánok vitatkozni, műszaki véleményeket olvastam különféle fórumokat – sajnos igenis zajládák árasztották el a piacot.
De mindenki olyant vesz, amilyent akar, tud, vagy ahogy sikerül neki. Legfeljebb nem hallja meg az állomásokat.
A hagyományos heterodin rendszerű készülékek között is
rengeteg a csapnivaló, rossz minőségű gyári kézülék.
Megnézve a valódi (nem reklám) mérési jegyzőkönyveket,
valamint meghallgatva “élesben” ezeket a vevőket, elég rosszak.
A közvetlen mintavételezéssel (“ha valóban az” id.: ha8lht),
sokkal jobb eredményt lehet elérni, illetve érik el a profik
és lassan begyűrűzik végre az amatőr világba is.
Az ilyen tipusú vevőkkel nemcsak a közvetlen jelzaj és dinamika javul,
hanem szinte korlátlan a nem kivánatos zavarjelek eliminálása.
Persze ezt a technikát is meg kell tanulni, ahhoz, hogy meg is értsük.
(hol van már Kun Béla páncélvonata :)
Természetesen, sokban egyetértek. Nem tudom, hogy Kun Bélának volt-e páncélvonata, de annak idején biztosan szükség is volt rá.
Mivel rengeteg rádiót kipróbáltam, használtam – és főleg javítottam – azért a vétel minőségével, a vételi érzékenységgel kapcsolatban gyűltek össze tapasztalataim. Annak idején, mint híradós tiszt, rádiófelderítő-rádiózavaró szakos voltam, az akkori rádiózási gyakorlatom máig érvényes füllel “hegyezett ki” – nagyon oda kellett figyelni, hogy kihalljuk a kívánt állomást.
Természetesen, akkor még az éter csak rádiójelektől és a sztatikus kisülésektől volt telített, az ún. elektroszmog gyakorlatilag nem létezett. Ebben a sűrű masszában valóban megoldásokat kell keresni a jó vételminőség érdekében. Fenntartom a véleményemet (amivel nem kell egyetérteni) – hogy a rádiótechnika nem teljesen abban az irányban kereste a megoldást, ami szerintem helyesebb lett volna. Valóban, már látok próbálkozásokat, némi sikereket is.
Én elhagynám az életrajzomat, az egy másik hely.
(Bélucinak volt egy bádogvonata is és az “éter” orvosi eszköz is).
Egyszerűbb és célszerűbb utánanézni a szakirodalomban (angol),
hogy mi is ez a technika, amiért a hazai rádióamatőrök egyre
többet járnak ki Bécsbe (is).
Valamint az egyik legnagyobb profi cég világhírű rádióamatőr
alkalmazottja teszteli az egyik fórumon folyamatosan a közvetlen
mintavételezésű vevőkészülékek előnyeit (meglepő módon). Ha ő mondja ..
Nálunk egymásmellett van egy D-SPR4, valaha csúcs vevő, egy mai ICxxx
és egy házi gyártmány. Hogy melyik a legjobb, persze hogy a házi (HI),
hát nem, hanem a mai gyári “direct sample” …. természetesen.
Életrajz helyett: Hilberling PT-8000A
Az emberi szó azonban néha nem ártana. Már csak, ha a HAM Spirit eszébe jut valakinek.
Az a PT8000A egy szörnyeteg, alkatrésztemető.
A labor mérések szerint a KX3 ugyanazt tudja, ha nem jobb
és csak 0.7 kiló, valamint az áramfelvétele mindössze 150 mA.
Egy nagyobb kabátzsebben elfér kiránduláskor a családdal.
Az árkülönbséget már nem is néztem.
Nekem egy ‘kisstílű’ TS-590SG-m van. Előtte sok-sok különféle rádió a megelőző évtizedek kínálatából. Ez az eddigi legjobb vevő, amit birtokoltam. Olyan nagyságú jeleket visel el, amit eddig semmi sem. Olyan körülmények között is lehet vele rádiózni, amit eddig semmivel sem tudtam még megközelíteni sem. Ültem már jobb rádiók előtt, de azoknak az ára többszörös ehhez képest. Ami biztos. A digitális jelfeldolgozás szolgáltatásait analóg módszerekkel még csak megközelíteni sem lehet. Olyan lehetőségei vannak, amelyeknek egyszerűen nincs is analóg megfelelőjük. De a DSP előtti analóg áramkörök is olyan fejlődésen mentek keresztül, amelyek csúnyán lealázzák a korábbi megoldásokat. Fáj, de ki kell mondanom, hogy ezt a minőséget házilag előállítani legfeljebb valami kit összerakásával lehet, fiókból való bütyköléssel még csak a közelébe sem lehet jutni. Pedig több adó-vevőt építettem a pályafutásom alatt. Egyszerűen elment mellettünk a világ……
Pali, jó lenne szkájpon összejönni.